Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Általános egyensúly, piaci elégtelenség
A történelem a sorozatosan előforduló gazdasági válságok, az ipari fejlődéssel együtt járó
környezetszennyezés tragikussá válásával bizonyította az idealizált piaci modell és a valóság
súlyos eltérését. A piaci kudarcok ma is mindennapos jelenségek. Alapvetően fontosnak
tartott javakból, szolgáltatásokból sok helyen elégtelen a kínálat. A városok a közlekedés
túlzsúfoltságával és már-már elviselhetetlen mértékű levegőszennyezéssel küszködnek, az
oktatási és egészségügyi intézményeknek időről időre súlyos pénzügyi nehézségei vannak, és
a példákat vég nélkül sorolhatnánk. Ilyen és más hasonló piaci kudarcok akkor is léteznek, ha
a piaci mechanizmus úgymond tökéletesen működik. A társadalmi optimum eltér a piaci
optimumtól. Ez a helyzet a piaci mechanizmusok kiterjeszthetőségének korlátaira utal.
Az egyéni döntéshozók ítéletein alapuló haszonelvű piac egyensúlyi megoldása az egyéni
(individuális) költségek és hasznok viszonylatában jelent hatékony tényezőfelhasználást.
A neoklasszikus közgazdászok már a század elején rámutattak arra, hogy amennyiben az
elemzők eltekintenek a piac működésekor annak külső, a piacon túlcsorduló hatásaitól, nem
érthetik meg a gazdaság működését.
Alfred Marshall a századfordulón a "Gazdaság alapelvei" című művében foglalkozott
e kérdéskörrel és megalkotta a külső költségek és hasznok fogalmát.
Ezekkel a fogalmakkal azokat a hatásokat kívánta leírni, amikor egy vállalat
közvetlenül befolyásolja egy másik vállalat, vagy fogyasztó hasznát anélkül, hogy a
piacon bármilyen kapcsolatba kerülnének.
A piac elégtelen működése mögött különféle okok húzódnak meg. Ezeket általában nem
könnyű felismerni.
A piaci elégtelenségnek vagy tökéletlenségnek az az eredménye, hogy a tisztán piaci
mechanizmusok által eredményezett tényező allokáció eltér a társadalmilag optimálisnak
tekintett erőforrás felhasználástól. A továbbiakban két olyan, egymással szorosan összefüggő
problémakört fogunk tanulmányozni: a közjavakat és az externális hatásokat, amelyek
kezelésére a korábbiakban megismert hagyományos piacelméleti modellek nem alkalmasak.
Más eszközökkel kell tehát a problémákat megoldani.
6.1.2 Az egyéni és társadalmi megítélés különbsége
A gazdaság számos területén találunk példát arra, hogy egy gazdasági tevékenység
közvetlen pénzformában nem fejezhető ki, így hasznossága sem mérhető. Vagyis a
különböző egységek, miközben hasznuk maximalizálására törekszenek, akaratlanul
előnyösen vagy hátrányosan befolyásolják mások gazdasági működési feltételeit. Ezek a
tények indokolják, hogy a továbbiakban különbséget tegyünk a gazdasági tevékenységhez
kapcsolódó költség és haszon kategóriák egyéni és társadalmi értelmezése között.
Az eddig határköltségként, illetve határhaszonként használt fogalmakat mostantól kezdve
kiegészítjük:
• az egyéni határköltség MPC (Marginal Private Cost), és
• az egyéni határhaszon MPB (Marginal Private Benefit) kifejezésekkel.
Emellett valamely tranzakció teljes társadalmi hatásának kifejezésére bevezetjük:
• a társadalmi határköltség, MSC (Marginal Social Cost) és a
• a társadalmi határhaszon, MSB (Marginal Social Benefit) fogalmakat.
251