Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 5. fejezet
Az eddig tanultak alapján választ kaphatunk arra, hogy a kereslet - kínálat miért határoz meg
magasabb béreket, pl. Észak-Amerikában, mint Dél-Amerikában. A válasz kulcsa a munka
határtermelékenységében rejlik. A magas észak-amerikai béreket előidéző fő tényezők az
iskolázottabb, szakképzettebb munkaerő-állomány, a vezetés, az egy munkásra jutó nagyobb
tőkeállomány, a korszerűbb technológia, és a kedvező természeti erőforrások.
5.3.4.2. A bérek és a munkakereslet alakulása nem kompetitív viszonyok között
Reméljük sikerült meggyőznünk, hogy a munkapiac igazán sohasem kompetitív piac. Ennek
oka a munkapiac belső sajátosságában rejlik.
• A mai modern gazdaságokban a munkapiacon az egyébként sem igazán kompetitív
viszonyokba való beavatkozás legtipikusabb példája, amikor az állam, esetleg a
szakszervezettel, vagy más munkavállalói érdekvédelmi szervezettel együtt minimum
bért határoz meg. Ennek akkor van értelme, ha ez magasabb, mint az egyensúlyi bér. Ha a
minimális munkabér adminisztratív beavatkozások hatására emelkedik, az üzleti
szervezetek csökkentik a foglalkoztatottak számát.
• A másik tipikus beavatkozási mód a munkakínálat korlátozása. Példa erre a külföldiek
munkavállalásának korlátozása, a bevándorlás akadályozása.
• A munkapiacon találkozhatunk természetes monopolhelyzetekkel, amelyek ugyancsak
hatással vannak a bérre. Ilyen pl.: ha egy-egy egyébként népes földrajzi térségben csak
egyetlen ipari üzem van. Ebben az esetben ez a cég az egyensúlyi bérnél alacsonyabb bér
mellett is kielégítheti munkaerő szükségletét.
A munkapiac sajátosságaiból adódóan a munkabérek alakulására ható tényezőket nehéz
egzakt módon meghatározni. Az ismert összefüggések alapján csak a munkabérek felső és
alsó határát állapíthatjuk meg.
A munkabérek felső határát a vállalatok jövedelmezőségi viszonyai befolyásolják.
Normális piaci körülmények között egy vállalkozó csak annyi bért fizet, amennyi nem sérti
profitmaximalizálási törekvését.
A munkabér alsó korlátja a létminimum, a dolgozó rövid- és hosszú távú megélhetési,
képzési és családfenntartási ráfordításai.
A gyakorlatban azonban az is előfordul, hogy ezek valamelyikének fedezetét az állam vállalja
át. Ilyen volt pl. a kelet-európai országok gyakorlata, de ez esetben a bérek nem piaciak,
hanem adminisztratív úton meghatározottak voltak.
A munkapiacot ebben a tananyagrészben mikroökonómiai megközelítésben tárgyaltuk.
Sokszor azonban nagyon nehéz vagy teljesen lehetetlen a mikro- és makroszintű hatások
elválasztása. Reméljük, amikor közgazdaságtani tanulmányainak végére ér még sokkal jobban
megérti e piacot a maga bonyolultságában, komplexitásában.
222