Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 4. fejezet
Q = F(L,K)
Szövegesen megfogalmazva: hosszú távon a profitját maximalizálni kívánó vállalat számára
a megválaszolandó kérdés, hogy az inputok milyen kombinációjával állítható elő adott
termék mennyiség és ezek közül melyik változat biztosítja a legkisebb költséget.
Vizsgálatainkat először a szabad versenyes modellt alapul véve végezzük. Mivel ebben az
esetben a vállalatnak az árra nincs befolyása, a profit növelésének lehetősége a legkisebb
költségű változat kereséséhez kapcsolódik.
A gyakorlatban azonban a kérdés sokszor fordítva is felvetődhet. Ha vállalkozónknak adott
mennyiségű pénz áll rendelkezésére, akkor ennek a pénzösszegnek a felhasználásával
szeretne minél többet termelni. Ahhoz, hogy e kérdések bármelyikére válaszoljon, először azt
kell tudnia, hogy adott termékmennyiséget milyen input-kombinációkkal tudja előállítani.
Hosszú távon egy vállalat valamennyi termelési tényezőjét képes megváltoztatni így a fenti
összefüggést, grafikusan egy háromdimenziós ábrán tudjuk ábrázolni, ahol az x tengelyen a
munka, az y tengelyen a tőke mennyisége szerepel, a harmadik tengelyen pedig a termelés
mennyisége szerepel. Mivel a termelési függvény a vállalatok tényező ráfordításaihoz a
maximálisan elérhető kibocsátást rendeli hozzá, a hegy belseje üres. A háromdimenziós ábrát
nehéz kezelni, ezért a termelési hegyet a termelés egy-egy adott szintjénél elmetsszük.
Eredményül egy kétdimenziós ábrán az origóra konvex görbét kaptunk, amelynek minden
pontja azonos termékmennyiséget képvisel, innen származik elnevezése is: egyenlőtermék
görbe, vagy idegen szóval: isoquant.
Q
Termelési függvény
(hegy)
C
D
A
Q 0
Q 1
B
K
L
K
0
Növekvő kibocsátás
Q 1
0
4.5 ábra. A termelési függvény és az isoquantok
Az isoquant görbe, minden egyes pontja egy-egy olyan input-kombinációt jelöl, amellyel az
adott mennyiségű terméket azok teljes kihasználása mellett elő tudjuk állítani.
Q 0
L
142