Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

A termékpiac kínálati oldala
4.2.2.1. A termelési függvény értelmezése
A ráfordítások és a kibocsátás összefüggését kifejező matematikai formulát a közgazdászok
termelési függvénynek nevezik. A termelési függvény általános alakja:
Q = F(L, K, N, E, t)
Ahol: Q - a termelés mennyisége, L - a munka mennyisége, K- a tőke mennyisége, N- a
természeti erőforrások mennyisége, E- a vállalkozói képesség, a menedzseri ismeretek szintje
és t - a tudomány a technikai fejlettsége.
Az itt bemutatott termelési függvény a valóságban ennél sokkal több tényezőt is tartalmazhat,
hiszen egy vállalat nagyon sokféle inputtal dolgozik, különböző képzettségű munkásokat
alkalmaz, különböző anyagokat, gépeket, berendezéseket használ, a természeti erőforrások is
sokfélék lehetnek, és ugyanazon mennyiségű termelési tényezővel is, eltérő
termékmennyiséget lehet előállítani a technikai és menedzseri feltételek függvényében. Az
egyszerűség kedvéért a továbbiakban mi csak kétféle inputtal dolgozunk: munkával (L) és
tőkével (K), adottnak véve a technika fejlettségét és a többi tényezőt. Feltételezzük, hogy a
munka és tőke homogén (egyféle eszközt és azonos minőségű munkát tartalmaz), így
mennyisége természetes mértékegységben kifejezhető, és feltételezzük azt is, hogy a vállalat
csak egyféle terméket állít elő.
Ekkor a termelési függvényt a következő általános alakban írhatjuk fel:
Q = F(L,K)
Szövegesen megfogalmazva: a kibocsátás mennyisége a felhasznált tőke és munka
mennyiségének függvénye.
A termelési függvény olyan technikai összefüggés, amely az egyes specifikus
termelésitényező-kombinációk által előállítható maximális kibocsátási mennyiséget adja
meg a technikai fejlettség adott állapota mellett.
A termelési függvény feltételezi, hogy vállalkozásunk a termelési tényezőket hatékonyan
alkalmazza, maximálisan kihasználja. (Természetesen ez a gyakorlatban nincs mindig így, de
mégis reális feltételezés lehet egy a profitját maximalizálni kívánó vállalat esetében). A
termelési függvény tehát a tényező-kombinációk közül csak a technikailag hatékony
variációkat tartalmazza.
A termelési függvény tartalmát a következőképpen is kifejezhetjük. A termelési függvény
megadja a termelési tényezők azon, technikailag hatékony kombinációit, amellyel egy adott
termék adott mennyisége előállítható. A termelési függvény megfogalmazásakor
feltételezzük, hogy a termelési tényezők helyettesítik egymást, vagyis például ha
csökkentjük a munkások létszámát, azt helyettesíthetjük bizonyos nagyságú tőkével anélkül,
hogy a termelés mennyisége változna. A gyakorlatban ennek nem mindig van meg a
lehetősége, vannak olyan termelési folyamatok is, amelyek mellett a tőke és a munka csak
meghatározott arányban kombinálható. Arról azonban a vállalatok a legtöbb esetben
dönthetnek, hogy munkaigényes, vagy tőkeigényes technológiát választanak, sőt a gépesítés
különböző foka között is választhatnak. Ha tehát a folyamatos helyettesíthetőség lehetősége
nem is, de a különböző technológiák közötti választási lehetőség fennáll.
Idézzük most fel a mikroökonómiai időről tanultakat!
Hosszú távon a munka és a tőke is változtatható. Hosszú távon a vállalat dönt arról, hogy mit
gyártson, dönt a vállalat méretéről, kapacitásáról, arról, hogy milyen gépeket vásároljon,
milyen technológiával dolgozzon. Rövidtávon a vállalat nem képes minden termelési
135