Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 1. fejezet
Napjainkban az emberek többsége nagyon kevés olyan dolgot fogyaszt, amit saját maga
termelt meg, amihez ne használta volna fel más ember vagy emberek munkájának termékét.
Elmondhatjuk, hogy a gazdasági szereplők a specializáció révén egy általános
munkamegosztás keretében végzik gazdasági tevékenységüket.
A munkamegosztás már egyszerű formájában is számtalan előnnyel jár. Általa többet, jobbat
és olcsóbban fogyaszthatunk, mintha mindent magunknak kellene előállítani.
A gazdasági tevékenységek, egyes munkafolyamatok, részmunkák szétválását,
elkülönülését munkamegosztásnak nevezzük.
A munkamegosztásnak történelmileg több formája jött létre. Legegyszerűbb a természetes
munkamegosztás, melyben a munka megosztása nemek és kor szerint történt. A gazdaság
fejlődésével előtérbe került a technikai alapú munkamegosztás, amely a különféle
munkákhoz szükséges speciális eszközök kifejlesztéséhez, valamint a működtetéshez
szükséges szaktudás megszerzése és hasznosítása alapján specializálja a gazdaság szereplőit.
Napjainkra a munkamegosztás az eddig felsoroltakon kívül még számos egyéb szempont
szerint is megvalósul. Így beszélünk szakmai, képzettségi szint szerinti, területi, nemzetközi,
üzemen belüli, társadalmi stb. munkamegosztásról.
A munkamegosztás tehát specializációt tételez fel, másrészt velejárója a kooperáció.
A kooperáció a munkamegosztás alapján elkülönült termelők, termelő szervezetek
tudatos együttműködése.
A specializáció és munkamegosztás, valamint a kooperáció felvet egy másik társadalmi
méretű kérdést, a gazdasági tevékenységek összehangolásának problémáját is. Az
összehangolás igénye abból adódik, hogy a gazdaság résztvevői között mind erősebben
jelentkezik a kölcsönös függés és egymásrautaltság. A gazdaság résztvevői gazdasági
tevékenységük során egy bonyolult rendszer részeként más számára termelnek javakat és
szolgáltatásokat, ugyanakkor saját szükségletük kielégítéséhez szinte teljes mértékben
mások által előállított javakhoz és szolgáltatásokhoz kell hozzájutniuk.
Elkerülhetetlenül felvetődik tehát a kérdés, hogy az egyes termelők, fogyasztók, ágazatok, egy
egész ország, de akár az egész világgazdaság szintjén is, hogyan valósul meg a gazdasági
tevékenységek összehangolása, koordinációja. Hogyan kapunk választ a közgazdaságtan
“Mit?” “Hogyan?” és “Kinek?” alapkérdéseire.
1.4.2. A gazdaságkoordináció alaptípusai
A hazai közgazdasági irodalom - Kornai János alapján - négy alapvető koordinációs formát
különböztet meg.
Gazdaságkoordinációs formák:
• etikai koordináció,
• agresszív koordináció,
• piaci koordináció,
• bürokratikus koordináció
Az etikai koordináció azt jelenti, hogy az emberek gazdasági kapcsolataiban a társadalmi
erkölcsi normák, tradíciók érvényesülnek. Ezek magukban foglalnak hagyományokat,
szokásokat, az adott társadalomban elfogadott erkölcsi elveket, szabályokat, amelyek a
20