Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 6. fejezet
• Ha a résztvevőknek nem sikerül önkéntes megállapodásra jutniuk, a felek
valamelyike megkísérelheti jogi eszközökkel kényszeríteni a másikat az
externhatások ellentételezésére. Ennek első lépcsője az elismertetés. A felek
közösen felkérnek egy döntőbírót, szakértőt, akinek a véleményalkotásában
megbízhatnak. A felmerülő vitatott kérdéseket az érvényes jogi szabályozás
szellemében oldják meg, de a bírósági eljárást és költségeket megtakarítják.
• Az internalizálás következő szintjét a kényszerű kártalanítás jelenti, amely
bírósági közreműködést igényel. Ez akkor válhat aktuálissá, ha a résztvevő felek
önkéntes megállapodása nem valósul meg. A bírósági eljárás azonban
hosszadalmas, költséges megoldás és nem is biztos, hogy a felek a döntést
igazságosnak tartják. Ez a megoldás akkor sikeres, ha a tulajdonviszonyok
egyértelműen meghatározottak, a jogszabályok kidolgozottak, végrehajtásuk
biztosított.
• Az externáliák kezelésére igen gyakran alkalmaznak adminisztratív
intézkedéseket. Ez esetben hatósági előírásokkal próbálják korlátozni, megelőzni
a negatív külső hatásokat eredményező tevékenységeket. Az előírásokkkal nem az
externális hatás internalizálását, hanem az externália megelőzését kívánják elérni.
Adminisztratív eszközökkel nemcsak a negatív externáliák keletkezése gátolható
meg, hanem a pozitív externáliát eredményező tevékenység is ösztönözhető (pl.
környezetkímélő technológiák importjának előnyben részesítése
importengedélyezéskor).
• A nagy mértékű, sok embert érintő és mérhető externális hatással járó
tevékenységek esetében legtöbbször az adók és támogatások eszközét érdemes
alkalmazni. Adót kell kivetni a visszaszorítani kívánt negatív externáliák
forrástevékenységére, az ösztönözni kívánt pozitív externáliák forrástevékenységét
pedig támogatni (szubvencionálni) kell. A fizetendő adó és támogatás összegét a
termelés nagyságának függvényében szokták meghatározni. Az adók növelik a
termelők (fogyasztók) költségeit, a támogatások növelik a bevételeket. Ezeket az
eszközöket piaci szabályozóknak is nevezik, hiszen a termelők (és fogyasztók)
önállóan, saját egyéni érdekeiket szem előtt tartva döntik el, hogy az adók és
támogatások által módosított költségviszonyok mellett meddig éri meg termelni
vagy fogyasztani az adott terméket.
Az externáliák kezelésére irányuló, fentiekben ismertetett eszközöket a gyakorlatban általában
együtt alkalmazzák.
6.3.4 Az externhatások minősített esete, a környezetszennyezés
A negatív externális hatások tipikus, a mikroökonómiában is gyakran hivatkozott esete a
környezetszennyezés. Termelői- és fogyasztói externáliaként egyaránt megjelenik. A
probléma jelentőségét, súlyát jelzi, hogy a környezetvédelem közgazdasági összefüggéseinek
kutatására egy új tudomány, a környezetgazdaságtan jött létre. A környezetszennyezés
okainak, főbb területeinek tanulmányozása mellett, a károk mérésének problémáival, valamint
a leginkább alkalmas környezetpolitikai eszközrendszer kidolgozásával megkísérli e negatív
externális hatások megelőzését, illetve internalizálását. Tapasztalatok szerint az eredményes
környezetvédelem nem nélkülözheti az állam aktív szerepvállalását.
• Az állami beavatkozás először a közvetlen (jogi) eszközrendszert építette ki és
kísérelte meg eredményesen alkalmazni. Ezek az eszközök (törvények,
jogszabályok, normák, tiltások) nem hagynak választási lehetőséget az érintettek
266