Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 4. fejezet
Termelési
tényezők piaca
A VÁLLALATOK PIACI KAPCSOLATAI
Beszerzés
Költség
VÁLLALAT
Termelés
Profit, vagy
Veszteség
Értékesítés
Bevétel
Termék
piac
A vállalat a piacon szerzi be, vásárolja meg a vállalat működéséhez szükséges termelési
tényezőket (gépeket, anyagot, energiát, munkaerőt stb.), vagyis az inputokat, de a piacon
értékesíti az általa előállított termékeket, szolgáltatásokat, vagyis az outputjait is. A
vállalat erőforrásokat (inputokat) alakít át termékekké, szolgáltatásokká (outputokká),
amelyeket piacon vásárol, illetve értékesít. A reálfolyamatokkal együtt, de természetesen
azokkal ellentétes irányban zajló pénzmozgások jellemzik a vállalati kapcsolatrendszert. A
termelési tényezőkért a vállalat pénzzel fizet az erőforrások vagy termelési tényezők piacán -
ez pénzkiadás vagy költség, - és pénzt kap az áruiért a termékpiacon - ez a bevétel. A
vállalat célja természetesen az, hogy bevételei meghaladják költségeit, és így nyereségre,
profitra tegyen szert. A vállalat számítása azonban nem mindig jön be. Előfordul, hogy a
költségek meghaladják a bevételeket, ekkor a vállalat veszteséges.
A vállalati tevékenység megítélésénél nagyon fontos, hogy helyesen értelmezzük a költség
fogalmát! Erre később még visszatérünk, de már most is fontos, hogy figyeljen a
következőkre: költségen a ráfordítások pénzbeli kifejezését értjük, függetlenül attól, az
összekapcsolódik-e közvetlen pénzkiadással vagy sem. Vegye példaként, hogy a tanulás
mellett önnek van egy saját vállalkozása, amelynek keretén belül fénymásolást vállal. A
vállalkozásában talál olyan költségeket is, amelyek nem járnak közvetlenül pénzkiadással,
ilyenek a munkabér, a lakás és a másológép amortizációja, stb. Erre a problémára később még
visszatérünk, de addig is jegyezze meg: a költség és a kiadás nem azonos fogalmak!
A költségekkel kapcsolatosan még egy fontos dolgot meg kell jegyeznie. Amikor a
költségekről beszélünk, általában csak a termék előállítási költségére gondolunk. Pedig mint
ábránkból is látható, a vállalat funkciója, hogy beszerezze, koordinálja a termelési tényezőket,
hogy megtermelje a terméket, és a fogyasztóhoz eljuttassa. A szűkebb értelemben vett
termelési költségek mellett így olyan költségek is felmerülnek, amelyek az információ
beszerzésének, a tárgyalásoknak, szerződéskötéseknek, a termelés irányításának, a piac
megszervezésének költségei. Ezeket a szakirodalom tranzakciós költségeknek nevezi. A
tranzakciós költségek a modern vállalatok versenyképességének fontos tényezői. A modern
vállalatelmélet szerint éppen a tranzakciós költségek azok, amelyek szükségessé teszik a
termelés döntő hányadának vállalati formában való megszerveződését. Ezek nélkül a termelés
egyének szerződéses kapcsolataként is megvalósulhatna, csak nagyobb költséggel.
A vállalatnak, mint gazdálkodási formának a létrejötte hosszú történelmi fejlődés eredménye. A mai értelemben
vett vállalati forma a XIX század terméke. Korábban a gazdasági tevékenységek meghatározó szervezeti kerete a
család, a háztartás volt. Ennek keretében egymással szervezetileg is összefonódva zajlott a termelés és a
fogyasztás is. A társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként fokozatosan különült el ez a két funkció, levált a
háztartásról a termelés, és önálló szervezeti formává, üzleti szervezetté, vállalattá alakult. A tranzakciós költségek
elméletével kapcsolatban érdemes megjegyeznie Ronald Coase nevét, aki 1991-ben kapott Nobel díjat a vállalat
és a piac elméletének továbbfejlesztése területén végzett munkásságáért.
122