Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 4. fejezet
4.4.2. Az oligopólium kínálati döntései
☺
Mielőtt az oligopólium kínálati döntésének sajátosságait megismerné, foglalja össze milyen
feltételek változása okozott különbséget a versenyző vállalat és a monopólium kínálati
döntésének meghozatalában?
- Ha egy vállalat versenykörnyezetben hozza meg döntéseit, csak a piaci árra kell figyelnie. A
versenyző vállalat definíció szerint olyan kis része a piacnak, amelyik úgy tekinti magát,
mint aki saját cselekedeteivel képtelen befolyást gyakorolni a piacra, vagyis saját
döntéseinek piaci hatása elhanyagolható. Az ár számára adottság, tehát döntése az
előállított mennyiségre vonatkozik.
- A monopólium a kibocsátásról és az árról is dönt, ehhez csak a fogyasztók keresleti görbéjét
kell figyelembe vennie. Mivel a monopólium definíció szerint a piac egyetlen domináns
vállalata, nincs olyan versenytárs, akitől félnie kellene.
Az oligopol piacra az a jellemző, hogy néhány vállalat van csak a piacon és ezek felismerik
kölcsönös stratégiai függőségüket. Az oligopolvállalatok vagy függetlenek, de a riválisok
várható döntéseinek figyelembe vételével hozzák meg döntéseiket, vagy - és a verseny egyre
inkább erre kényszeríti őket - összejátszanak.
Összejátszás esetén az iparág vállalatai között olyan megegyezés születik az árra vagy a
kibocsátott mennyiségre, esetleg mindkettőre vonatkozóan, amely növeli a résztvevők
együttes profitját.
Az oligopólium speciális esete a duopólium. Duopólium esetén, két vállalat van az adott
piacon, és mindegyik vállalatnak előre kell becsülni a másik vállalat kibocsátási döntését,
annak érdekében, hogy saját kibocsátásáról értelmes döntést hozzon.
Ha az ilyen output kombinációk megvalósulásuk esetén egyensúlyt biztosítanak, ezt
Cournot-egyensúlynak nevezzük.
Cournot-egyensúlyi helyzetben mindegyik vállalat a másik vállalat kibocsátási szintjét
adottként feltételezve maximalizálja a profitját, továbbá ezek a várakozások az egyensúlyban
be is igazolódnak: mindegyik vállalat optimális kibocsátási döntése az a kibocsátás, amit a
másik vállalat elvár tőle.
Cournot-egyensúlyi helyzetben egyik vállalat sem találja jövedelmezőnek termelési döntése
megváltoztatását, ha a másik vállalat tényleges döntését megismeri.
A modell, Augustin Cournot francia közgazdászról kapta a nevét. E modellel indult
el a tökéletlen verseny elméletének kidolgozása 1838- ban.
A Cournot féle modell a vállalatok közötti srtatégiai kölcsönhatás klasszikus esete. A piaci
viszonyok változásával, a verseny éleződésével a gazdasági szereplők stratégiai egymásra
hatása nagyon változatos formákat ölt. A stratégiai cselekvések elemzésére ma széleskörben
használják a játékelméletet.
"Ez az elmélet, amely a sakktól, a bridzstől és a háborútól kölcsönzött terminológiájával,
komolytalannak tűnik, de valójában rendkívüli jelentőségű, jórészt Neuman János (John von
Neumann, 1903-1957), a magyar származású matematikai zseni fejlesztette ki." (P. A. Samuelson- W.D.
Nordhaus: Közgazdaságtan II. Mikroökonómia KJK, Bp. 1990.784. oldal)
Bármilyen megtisztelő is számunkra a fenti idézet tegyük hozzá, hogy az elmélet először Neumann és
O. Morgenstern 1944-ben megjelent, közös munkájában a "Theory of Games and economic Behavior"
címűben jelent meg. A játékelmélet továbbfejlesztéséért 1994-ben 3 közgazdász kapott Nobel-díjat,
J.F. Nash, R. Selten és a magyar származású J. C. Harsányi (Harsányi János).
188