Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

A mikroökonómia tárgya
Bevezetés
A közgazdaságtan a koronként változó társadalmi-gazdasági kérdésekre ad választ. A fejlődés
folyamán változott a közgazdaságtan tárgya, az alapvető kérdések megfogalmazásának módja
és módszere. Bevezetőnkben nagyon röviden áttekintjük a közgazdasági gondolkodás
fejlődésének főbb állomásait.
A gazdasági gondolkodás, a gazdálkodás maga egyidős az emberiséggel. Kezdetben ez a
háztartások szintjén való racionális gondolkodásra terjedt ki. Ez jellemezte az ókor
gondolkodását is. Később, a középkorban a gazdasági gondolkodás erőteljesen
összekapcsolódott vallási, erkölcsi kérdésekkel.
A mai értelemben vett közgazdasági gondolkodás Európában a XVII – XVIII. században
kezdett kialakulni. Ennek főbb irányzatai a merkantilizmus és a fiziokratizmus voltak. A
közgazdaságtan atyjának tekintett Adam Smith (1723-1790) korában a közgazdaságtan
(politikai gazdaságtan) az általános társadalomtudomány egy része a filozófiával
pszichológiával, joggal, etikával és a politikával együtt. Smith a korabeli - az ipari forradalom
időszakában lévő - gazdaságok égető kérdéseit vetette fel, amelyek a gazdasági növekedéshez
kapcsolódtak. Erre utal fő művének címe: A nemzetek gazdagsága (1776) is. A gazdagság
forrásának alapvetően a munkát tartotta, amelynek értékteremtő képessége a munkamegosztás
révén fokozható. A gazdasági növekedés korlátját sokkal inkább a piac kiterjedtségében látja,
mint az erőforrások szűkösségében. Megállapítása szerint ugyanis egészen kicsi piacon senki
nem érez ösztönzést arra, hogy egy-egy munkafajtára szakosodjon. Ezért a piac szabad
működésének szükségességét hangsúlyozza. A gazdasági növekedés legfőbb akadálya a
fennálló intézményrendszer, a feudális kötöttség, az államhatalom és a protekcionizmus.
Gazdasági nézeteinek ideológiai alapja az individualizmus és a laissez faire, aminek
gazdasági jelentése a piac szabad működésének a kívánalma, az állami beavatkozás és a
kollektivizmus elvetése.
Smith szerint a piac működésének alapeleme az emberi önzés, az önérdek követése. A piaci
szereplők önérdeküktől vezérelve olyan döntéseket hoznak, amelyek sokkal inkább előre
viszik a társadalom fejlődését, az egyének jólétének növekedését, mint bármely más, a
közérdek köntösébe bújtatott döntés. Bár az emberi cselekedeteket az önérdek vezérli, mégis
”a fáradtság és nyüzsgés” végeredményben a közösség tagjainak sorsát javítja (láthatatlan
kéz). ”Minden termelés egyedüli célja a fogyasztás”. Választ keres a termékárak és a
termelési tényezőárak alakulására. Az árak meghatározójának alapvetően a munkát tekinti, de
műveiben megjelenik a szűkösség, mint áralakító tényező is. Smith a szabadversenyes piac
olyan tökéletes leírását adja, amelyre több mint kétszáz évvel később is hivatkoznak a
közgazdászok.
A gazdasági növekedés kérdéseinek megfejtése az érték és jövedelemelosztás kérdéseire
irányította Ricardo (1772-1823), Malthus (1766-1834) és Marx (1818-1882) figyelmét is.
Ricardo szerint a közgazdaságtan célja az objektív jövedelemviszonyok meghatározása.
Vizsgálataikat a kínálati oldalra helyezték, az árak meghatározásában a ráfordítások -
elsősorban a munka - szerepét hangsúlyozták. A klasszikus közgazdászok értékelméletét ezért
munkaérték-elméletnek nevezzük.
A mai értelemben vett mikroökonómia megteremtőinek a neoklasszikus közgazdászokat
tekintjük. A marginális forradalom képviselői Carl Menger (1840-1921), Stanly Jevons (1835-
1882) és Walras (1834-1873) abban jelölték meg a közgazdaságtudomány fő kérdését, miként
lehet a szűkösen rendelkezésre álló eszközöket a leghatékonyabb módon elosztani az alternatív
célok között. Ezzel a nagy társadalmi kérdésekről a hangsúly egyre inkább az egyes gazdasági
3