Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem
Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem
Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Mikroökonómia 6. fejezet<br />
<br />
☺<br />
erre az egységre jutó eredménnyel (a határeredménnyel). Az összevetés eszköze a piaci ár.<br />
Amikor azt mérlegelik, hogy érdemes-e újabb egységet vásárolni egy fogyasztási cikkből<br />
vagy a termeléshez szükséges inputból, a piacon megfizetendő árat állítják szembe az áru<br />
elfogyasztásából vagy felhasználásából nyerhető plusz haszonnal, többletbevétellel.<br />
"... minden egyén ... általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani... csak saját<br />
nyereségét keresi ...és ebben is mint sok más esetben láthatatlan kéz vezeti őt egy cél<br />
felé, melyet ő nem is keresett." (A. Smith: A nemzetek gazdagsága)<br />
A "láthatatlan kéz" vezérelt tökéletesen kompetitív piacon a következő feltételezések<br />
érvényesülnek.<br />
• Kínálatával, vagy keresletével egyetlen piaci szereplő sem képes befolyásolni a piaci árat.<br />
• Az információáramlás tökéletes.<br />
• A termelők és fogyasztók között a közvetlen gazdasági kapcsolatok kizárólag piaci<br />
tranzakciók (piaci adásvétel) formájában történnek. Ezzel az állítással kimondatlanul<br />
feltételezzük, hogy a gazdasági szereplők párhuzamosan folytatott tevékenységei az<br />
árucserén kívül nincsenek hatással egymásra.<br />
• A fentiekből következik, hogy a piaci tevékenységhez kapcsolódó minden hasznot<br />
mérhetőnek, pénzben kifejezhetőnek, és a fogyasztó (felhasználó) személyéhez<br />
egyértelműen hozzárendelhetőnek tekintünk. Ez annyit jelent, hogy a termelő és fogyasztó<br />
tevékenységének valamennyi hatását viseli, döntésénél annak minden költségvonzatával és<br />
előnyével számol.<br />
Ezek a feltételezések azonban csak az idealizált modellben léteznek. Ebben az ideális<br />
állapotban, bár valamennyi résztvevő csak saját önérdekeit követi, a piac működése biztosítja<br />
az allokatív hatékonysági állapotot, a termelési tényezők és a javak Pareto hatékony<br />
elosztását.<br />
Pareto optimumról akkor beszélhetünk, ha:<br />
• az összes érintett szereplő helyzete egyidejűleg nem javítható<br />
• nincs lehetőség valamelyik piaci résztvevő helyzetének javítására anélkül, hogy más<br />
valakié ne romlana<br />
• a piacon nincs további kölcsönösen előnyös cserelehetőség, a cseréből minden lehetséges<br />
hasznot, nyereséget kihoztunk.<br />
Mielőtt tovább haladna, gondolja át a tiszta piacról és a Pareto hatékonyságról leírtakat, majd<br />
vesse össze a modell feltevéseit mindennapi tapasztalatával! Milyen eltéréseket tapasztal?<br />
Bizonyára a következőkre gondolt:<br />
- a piacon léteznek monopóliumok, monopolhelyzetek,<br />
- az információáramlás nem tökéletes,<br />
- a piacon nem fejeződik ki az adott tevékenységgel kapcsolatos minden ráfordítás és<br />
haszon; a piac csak azokat a költségeket és hasznokat értékeli, amelyek a tranzakcióban<br />
résztvevőket közvetlenül érinti.<br />
Ez a tapasztalat elgondolkodtató, hiszen ezek alapján arra a megállapításra juthatunk, hogy a<br />
piaci mechanizmus működése a piacon kívüli szereplőkre nem gondol, azok érdekeit nem<br />
érvényesíti, tehát nem biztosíthatja az egész társadalom számára a maximális jólétet és<br />
kiegyensúlyozott fejlődést.<br />
Ha a tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett "Pareto-hatékony" allokáció nem felel<br />
meg a társadalmilag optimálisnak tekintett erőforrás-felhasználásnak, akkor piaci<br />
elégtelenségről (tökéletlenségről, túlcsordulásról), piaci kudarcokról beszélünk.<br />
250