Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Mikroökonómia 3. fejezet
A dominancia elvéből és abból, hogy a fogyasztó preferálja az átlagot a szélsőséggel
szemben következik, hogy a közömbösségi görbe konvex (3.7.c ábrán „A” nagyobb, mint
„D”, és „A” szintén nagyobb, mint „F”, „F”=„D” vagyis közömbösek). A közömbösségi
görbe minél távolabb helyezkedik el az origótól, annál preferáltabb – „a több jobb”.
3.3.3.3. A helyettesítési határráta
A közömbösségi görbék tulajdonságaiból következik, hogy a hasznosság szempontjából
közömbös jószágkombinációkban a termékek valamilyen arányban helyettesíthetik egymást.
Vegyük szemléltetésnek a 3.8. ábrán látható közömbösségi görbét, és vizsgáljuk meg, hogy az
egyik jószágkombinációból a másikba haladva milyen helyettesítési arányok írhatók le.
Q y
-25
60
50
.
B
ΔQ y
MRS = =
- 25
= -2,5
ΔQ x 10
ruházat
40
30
20
10
.
10 A
MRS = -0,6
-6
10 C
.
10 20 30 40 50
élelmiszer
3.8. ábra A helyettesítési ráta
60 Q x
Induljunk ki a „B” ponttal jelölt jószágkombinációból és vizsgáljuk meg, hogy mennyi y
terméket (ruhaneműt) hajlandó a fogyasztó feláldozni, hogy eljusson „A” pontba, vagyis,
hogy növelje az élelmiszer mennyiségét. Az ábrából kiolvasható, hogy 25 egységnyi
ruhanemű csökkentése 10 egységnyi élelmiszernövekedés mellett biztosította a szükségletek
azonos színvonalú kielégítését. Ha tovább vizsgáljuk a helyettesítési lehetőségeket, akkor 10
egységnyi élelmiszernövelés kedvéért a fogyasztó már csak 6 egységnyi ruhaneműről mond
le, hogy megmaradjon az azonos hasznossági szinten.
Vegyük észre, hogy itt a csökkenő határhaszon törvényéről van szó. Amikor valamiből sok
van, annak egy egységét kevesebbre értékeljük összehasonlítva azzal az esettel, amikor a
készletünk ebből a termékből kicsi. Az ordinális elmélet képviselői, bár nem fogadták el a
hasznosság mérhetőségét, a határhaszon fogalmát és a csökkenő határhaszon törvényét
beépítették elméletükbe.
Ha a 3.8. ábrában kiszámítjuk a helyettesítési határrátát, akkor tapasztaljuk, hogy „B” és „A”
között ez 25/10=2,5, míg „A” és „C” között 6/10=0,6. A helyettesítési arányok tehát
változnak.
A helyettesítés határrátája példánkban azt mutatja, hogy a fogyasztó az Y termék (ruházat)
hány egységéről mond le azért, hogy megszerezze az X termék (élelmiszer) egy további
egységét, anélkül, hogy a fogyasztás során nyert hasznossága változna.
90