Közgazdaságtan - MIAU - Szent István Egyetem

Hiba! A hivatkozási forrás nem található.
2 csokoládé + 8 narancs, ami 2x60+8x20=280Ft, ekkor TU=80+50+40+30+20+12+ 10+ 4+
2+ 1=249
3 csokoládé + 5 narancs, ami 3x60+5x20=280Ft, ekkor TU =80+50+30+
40+30+20+12+10=272
4 csokoládé + 2 narancs, ami 4x60+2x20=280Ft, ekkor TU=80+50+30+20+40+30=250.
Az összhaszon kiszámításához tudnia kell, hogy az összhaszon a határhasznok összege!
A fogyasztó összhasznát tehát valóban akkor képes maximalizálni, ha 3 csokoládét és 5
narancsot vesz. Ne feledje azonban, hogy ez Közgazdász Rozi optimális választása.
Közgazdász Pálé és a többi fogyasztóé minden bizonnyal különbözne ettől! A fogyasztó
értékítélete szubjektív!
A tipikus fogyasztó azonban nem csak két terméket fogyaszt. A fogyasztó mindaddig
cserélgeti gondolatban a termékeket a fogyasztói kosarában, amíg az így elköltött pénz utolsó
egységén megszerzett határhaszon valamennyi termékre vonatkozóan egyenlővé válik.
Képletben:
MU
a
p
a
=
MU
b
p
b
= ... =
MU
n
p
n
Ezzel az eljárással lehet a fogyasztói döntést optimalizálni, vagyis az adott jövedelemből
megvásárolni a maximális összhasznot. A fogyasztói magatartás elméletének fejlődése során
ez az összefüggés olyan lényegesnek bizonyult, hogy a közgazdászok külön elnevezéssel
illették. Ez az előnykiegyenlítődés elve, vagy másként Gossen II. törvénye.
Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó
pénzegység által nyerhető határhaszon bármelyik termékre nézve ugyanakkora.
A bevezetőnkben említettük, hogy a közgazdaságtan tudományának fejlődése során többször
több közgazdász is szinte egy időben azonos eredményre jutott. Így volt ez az
előnykiegyenlítődés elvével is. Ez az oka, hogy a szakirodalomban (elsősorban az angolban)
ezt a törvényt Jevons törvényeként is emlegetik. Ha Ön esetleg Angliába megy részképzésre,
ne lepődjön meg, ha ilyen néven találkozik e törvénnyel.
3.3.2. Az ordinális hasznosság elmélet
A fejezet előző részében azt tanulmányoztuk, hogy a fogyasztói magatartás vizsgálatának
kardinális megközelítése feltételezi, hogy a fogyasztók pontosan, tőszámokkal kifejezve meg
tudják mondani, mekkora hasznot képvisel számukra egy adott termék elfogyasztása. Ennek
alapján képesek meghatározni a számukra maximális hasznot jelentő termékkombinációt,
fogyasztási kosarat.
Hogy elkerüljék a határhaszon mérését, a javak határhasznát a használati értékek
viszonyaként, azaz a határhaszon hányadosaként ragadják meg. A fogyasztó magatartását,
mint jószágkombinációk közötti válogatás folyamatát írják le. Később a hasznossági
függvény alkalmazása révén az ordinális elmélet képviselői közül többen, implicit módon,
visszalopják a hasznosság mérhetőségének feltételezését.
Az ordinális elmélet szerint viszont nem lehetséges, és nem is szükséges a hasznosságok
tőszámokkal való mérése és összegzése. Magának a hasznosságnak természetesen mindkét
felfogás szerint meghatározó jelentősége van a fogyasztási döntésekben, és ezáltal a gazdasági
folyamatok egészében. Az ordinális felfogás is az egyén megítélésére teszi a hangsúlyt. Az
egyes fogyasztótól a jószágkosarak sorba állítását várja, vagyis annak megítélését, hogy az
83