Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

dést. Egy tipikus eset érzékelteti talán leginkább a területen mutatkozó zavarokat, amelyet egy szakértő
azonosított: „a nappali ellátás esetében a működési engedélyhez, a férőhelyszámhoz igazítják a
szakmai létszámot, ugyanakkor az elszámolás az éves statisztikai átlaglétszám alapján történik. A kettő
között körülbelül 20%-os eltérés mutatkozik”. Mindezek együttesen okozzák azt az általánosan
tapasztalható jelenséget, miszerint intézményi szinteken számos esetben jellemző a többletmunka, a
tevékenységek és források közötti átcsoportosítás, annak érdekében, hogy a folyamatos működés, és
az ehhez szükséges anyagi lehetőségek biztosíthatóak legyenek.
A finanszírozás és a törvényi háttér körüli kuszaságokat jellemző további tényező, hogy a különböző
ágazatok között nincs megfelelő együttműködés, amely az állami támogatásban is megmutatkozik.
Egy, a rendszerben megjelenő gyermek után nem hívható le intézményi normatíva a szociális és az
oktatási, vagy az egészségügyi ágazatban is, annak ellenére, hogy mindkét területen fejlesztésben részesül.
A szakértők véleménye szerint nem feltétlenül új források bevonására lenne szükség, talán még az is
megállapítható, hogy rendszerszinten mutatkoznak tartalékok, csupán hatékonyabban kellene hasznosítani
ezeket, és mind a fogyatékosok, mind a szüleik foglalkoztatásában eredményeket lehetne elérni.
Fontos és szükséges fejlesztési irány lenne a területtel kapcsolatos jogszabályok harmonizációja a
különböző ágazatok között, amely lehetőséget teremthetne további szektorközi együttműködések,
közös gondolkodás elindulására is.
A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket nevelők munkavállalásának elősegítésére számos
olyan szolgáltatás komplex módon való üzemeltetésére van szükség, amelyek megfelelően illeszkednek
az érintett családok és egyének családi, szociális, települési és munkavállalási/ foglalkoztatási
feltételeihez, lehetőségeihez. A komplex szolgáltatási modell azt feltételezi, hogy a jelenleg meglévő,
a szociális, az egészségügyi, az oktatási és a társadalombiztosítási rendszerek között olyan, kiegészítő
jellegű kapcsolatokat szükséges létrehozni, amelyeknek révén a rászoruló családok helyzetét több
szempontból megközelítve, tényleges igényeik és szükségleteik alapján sikerülhet valóban hatékony
intézkedéseket eszközölni.
Ugyancsak a jelenleginél nagyobb szerepet kell biztosítani a civil szervezeteknek a problémakezelésben,
megoldásban. Az állam és ellátórendszerei, az önkormányzatok, a szakmai ellátó intézmények és
a civil/ non-profit szervezetek által alkotott szakmai együttműködés keretében lehet tehát az előbb
említett komplex szolgáltatási modellt a gyakorlatban sikerre vinni.
A komplex módon történő szolgáltatás-szervezés és kivitelezés nem pusztán a súlyosan-halmozottan
fogyatékkal élő igényeire és szükségleteire, hanem az őt körülvevő családi és intézményi környezet
szereplőire egyaránt fókuszál. Ok-okozati összefüggéseket tartalmaz, feltételezve, hogy a súlyosanhalmozottan
fogyatékos számára biztosított ellátások, szolgáltatások elősegíthetik az intézményi fejlesztést
és viszont. Mindemellett elősegíthetik a család munkavégző lehetőségeinek a biztosítását.
A szolgáltatások ellátásához az intézményi és a családi környezetben alkalmazható eszközökön kívül
elsősorban megfelelően képzett és elhívatott humán erőforrásra, megfelelő számú és végzettségű, ill.
tapasztalt szakemberekre van szükség. Kiképzésükre, továbbképzésükre, fejlesztésükre a jövőben
ugyancsak jelentős hangsúlyt kell fordítani különös tekintettel a szolgáltatásokat igénybevevők növekvő
számára.
A szakértők elmondásai alapján megállapítható, hogy az intézményrendszer rendelkezésre áll minden
szinten, a szakemberek és intézmények között is megfelelő a kapcsolat, azonban nem történt meg napjainkig
sem a jogharmonizáció és a megfelelő finanszírozás mellérendelése, számos esetben a szabályozás
káoszában működik a rendszer. Hiányterületként azonosítható a lakóotthonok kérdése, ami az
országban csupán kevés helyen tetten érhető. Ez az ellátási forma lenne az, ami élhető körülményeket
biztosíthatna a bentlakásos intézmények rendszerében, hiszen itt kellemesebb körülmények között
élhetnek az ellátottak, emellett pedig ezen ellátási forma esetében minden gondozott mellé rendelhető
megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező ápoló személyzet, akik megfelelően kielégítik a
gondozottak speciális szükségleteit. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekkel való ellátottság is
igen alacsony, annak ellenére, hogy ez az egyik legmegfelelőbb ellátási forma a szülők, családban
nevelők tehermentesítésére, munkaerőpiaci esélyeik javítására.