Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

csupán kiegészítő jelenség az egész társadalomra jellemző, velük szemben képviselt magatartás és
szemléletmód mellett, hiszen e családok zömében naponta találkoznak a feléjük áramló, csupán kevéssé
támogató és befogadó visszajelzésekkel. Jelentős szemléletváltásra lenne szükség, mind az emberek,
a társadalom, mind pedig a döntéshozók, törvényalkotók tekintetében, hiszen amíg az alapvető
gondolkodásmódban nem következik be valamifajta javuló tendencia, nem teremthetőek meg az érdemi
fejlesztések, komoly előrelépésekhez szükséges előfeltételek.
A szülők, nevelők, gondozók, szakemberek és maguk a fogyatékkal élők is azt igényelnék elsősorban,
hogy a fogyatékkal élőkkel szemben a „nem tudás”, „nem ismerés” talaján álló, a többségi társadalom
részéről tapasztalható „nem elfogadás” oldódjon, amelyhez a fogyatékkal élők számára elsősorban
tényleges „részvételüket” kellene biztosítani a társadalomban.
A fogyatékkal élők és a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket nevelők foglalkoztatási lehetőségi
és esélyei nagymértékben függnek a munkáltatók befogadó készségétől, szemléletüktől, az
általuk alkalmazott megoldásoktól, ami szervesen összefügg az állami szerepvállalás mértékével és
módozataival.
A tárgykörben végzett vizsgálat szerint a munkáltatókat a fogyatékkal élők és a súlyosan-halmozottan
fogyatékosokat nevelők alkalmazása során elsősorban érdekeik befolyásolják, s nem elsősorban szociális
érzékenységük, az emberiességi szempontok figyelembevétele. Döntéseikben ugyancsak jelentős
szerepet játszanak előítéleteik és azok a sztereotípiák, amelyek gyakran eredményezhetnek a célcsoportokkal
szembeni negatív diszkriminációt jelentő intézkedéseket.
A legjellemzőbb elutasítási indokok között találjuk a munkaadók részéről azt a véleményt, illetve a
munkaadók tartanak attól, hogy a súlyosan-halmozottan fogyatékkal élő családtag napközbeni ápolásának,
gondozásánakökkent munkahatékonyság képében, eseteit előidézve. A „magyarázatok” között
találjuk gyakran azt a vélekedést is, amely szerint a súlyosan-halmozottan fogyatékosokat nevelő
munkavállaló mivel túl sokáig volt inaktív, „visszaszoktatása”, reintegrációja a munka világába időrabló
tevékenység. Ehhez kapcsolódik az a vélemény, miszerint a tartós inaktivitás gátlásokkal járhat,
amelyek előtörhetnek a munkavégzés során, s ezeknek a gátlásoknak és az ezekből adódó helyzeteknek
a feloldása nem lehet munkáltatói feladat. A munkáltató természetesen nem akarja felvállalni
azoknak a lelki/ érzelmi gondoknak, problémáknak a munkahelyi környezetben való megjelenését,
amelyek tehát a munkavégző hatékonyság negatív irányúvá válásához vezethetnek adott munkavállaló
vagy munkavégző közösség esetében. Itt említhetjük még az ún. „cserbenhagyási attitűdöt” is, azaz
a munkaadónak azt a félelmét, hogy a munkavállaló bármikor otthagyhatja a munkáltatót, de ennek
valószínűsége nagyobb, ha a munkavállaló egyébként a magánéletében a fogyatékkal élőkhöz hasonló
súlyos problémákkal küzd, köztük számos olyan objektív befolyásoló tényezővel, amelyekkel szemben
egyébként mindkét fél tehetetlen: romló közlekedési, munkábajárási lehetőségek, kiegészítő (helyettesítő)
szolgáltatások hiánya stb.
A munkaadók érdekeltségét elsősorban állami eszközökkel (jogszabályi háttér, foglalkoztatáshoz
kötődő támogatások, adókedvezmények stb.) lehet fokozni, ezekhez hozzátartozik a munkaügyi szervezet
részéről a közvetítés és kiválasztás hatékonyságának javítása, hiányosságainak felszámolása,
valamint az állami szabályozás anomáliáinak kiküszöbölése is. Nem feledkezhetünk meg természetesen
a piaci feltételrendszerben a munkaerőpiacon is érvényesülő aktuális kereslet-kínálat hatásmechanizmusa,
amely jelentősen befolyásolja a foglalkoztatást. Azokban az országokban, térségekben, ahol
nagy a munkanélküliség és a betöltendő munkakörökre nagy munkaerőkínálat mutatkozik, a munkáltatók
hajlamosabbak a hátrányos helyzetű csoportokat még inkább diszkriminálni.
A fejlett európai országokban és a tengerentúlon a vállalati gyakorlatban és kultúrában meghonosodott,
a gazdaság és társadalom egyensúlyi, egymást kiegészítő jellegű szemlélete a vállalatok társadalmi
felelősségvállalása során válik kézzelfoghatóvá. A társadalmi felelősséget, „gondoskodást” felvállaló
szervezetekre jellemző, hogy vállalti politikájuk részeként hirdetik az esélyegyenlőség elvének
betartását, a környezettudatos működésmód fontosságát és mindezeken túl anyagi eszközökkel is hozzájárulnak
a társadalmi/szociális, környezeti és kulturális értékek gyarapításához, fenntartásához.
A nem pusztán költségoldalról hatékony, az embert, mint elsődleges szervezeti erőforrást a középpontba
helyező vállalatok társadalmi felelősségvállalásán belül az esélyegyenlőség biztosítása és ehhez
tartozóan a fogyatékkal élők társadalmi és munkaerőpiaci integrációjának deklarálása és gyakor-