Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

ÖSSZEFOGLALÁS
Hazánkban a rendszerváltást megelőző időszakban gyakorlatilag nem létezett a fogyatékkal élő személyek
ellátásának rendszere. Magas számban maradtak ellátatlan személyek a csoport körében, hiszen
sem az oktatási, sem a szociális ellátórendszerben nem jelentek meg képviselőik, a társadalom gondolkodásában
mondhatni nem szerepeltek a fogyatékkal élők. A helyzetet jellemzi, például, hogy Magyarországon
a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek nevelésének, fejlesztésének, képzésének
törvényes lehetősége először csupán az 1993-as közoktatási törvényben fogalmazódott meg. Ezt megelőzően
az érintett gyermekek az egészségügyi ellátás hatáskörébe tartoztak, „képezhetetlenné” nyilvánításuk
kizárta őket a gyógypedagógiai nevelés illetve a közoktatási szolgáltatások rendszeréből.
Ennek következtében a gyógypedagógiának ez az összetett problémája hazánkban hosszú ideig sem a
kutatási témakörök, sem az innovációs törekvések között nem szerepelt. Gyógypedagógiai felmérések
nem készültek, a gyermekek pedagógiai megsegítése sokáig esetleges maradt (Márkus, 2005). Ez csupán
az oktatás területén mutatkozó ellátatlanságot példázza, azonban a további kapcsolód területek
esetében is hasonló helyzet figyelhető meg.
A szolgáltatórendszer tehát viszonylag gyermekcipőben jár, sajnálatos módon gyermekbetegségei is
megfigyelhetőek, melyeket reményeink szerint a nem túl távoli jövőben sikerül levetkőznie, ehhez
azonban széles társadalmi összefogás, a terület komplex fejlesztése és a kijelölt irányok megvalósításának
prioritásként való azonosítása szükséges.
A fentiekben bemutatásra kerültek a hazánkban és külföldön már működő néhány „jó gyakorlat”, valamint
kijelölésre kerültek a lehetséges fejlesztési irányok. Az FSZK által kiírt pályázat keretei között
megvalósított, a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket nevelők munkavállalásának elősegítésére
irányuló kutatás során nyert adatok, a szakértői és szülői körben lezajlott interjúk tapasztalatai
szolgáltattak megfelelő alapot javaslataink megfogalmazásához. Szükségesnek tartjuk ennek megfelelően
a nemzetközi „jó gyakorlatok” adaptálását, a hazánkban már működők elterjesztését, az állami
szabályozásban való megjelenését, de legalábbis a szolgáltatások fejlesztése során az ezek által képviselt
irányok, a rendelkezésre álló tapasztalatok felhasználását. Emellett fontosnak tartjuk egy komplex
online szolgáltatás kimunkálását, valamint egy integrált szolgáltatásfejlesztési modell kialakítását. Az
általunk megfogalmazott javaslatok közelebb vihetnek a szükségletekre alapozott, hatékony és rugalmas
működésmód megvalósulásához, mely kézzel fogható eredményeket idézhet elő a súlyosanhalmozottan
fogyatékos személyeket nevelők munkaerő-piaci esélyeinek növelésében.
A nemzetközi szakirodalom témaspecifikus vizsgálatára épülő forrásfeldolgozás a súlyosanhalmozottan
fogyatékos egyéneket gondozók életét és munkaerőpiaci esélyeit mutatja be az USA,
Kanada, Ausztrália és Nagy-Britannia területén.
Az elemzés szerint a fogyatékos személyek gondozásának kérdéskörében három szereplő sokszor ellentétes
érdekei rajzolódnak ki: ezek maguk a fogyatékkal élők, másodszor az állam és végül a család.
Ha a fogyatékkal élők érdekét nézzük, kétségtelen, hogy számukra - az esetek többségében - jobb szerető
családi körülmények között élni, mint állami ellátó intézményben. Az otthon végbemenő nevelés/
gondozás előnyösebb az államnak is, hiszen költségmegtakarítást jelent számára a „fizetés nélküli”
gondozó, valamint az, hogy nem kell plusz kapacitást (bentlakásos férőhelyet) fenntartania. Az otthoni
nevelést/ gondozást ellátó személy általában családtagja, rokona vagy esetleg közeli ismerőse az ellátásra
szorulónak. Ebben a relációban azonban maga a gondozást végző személy érdeke gyakran figyelmen
kívül helyeződik: egyedül marad, nem kap segítséget, mint gondozást végző, ráadásul munkájáért
nem részesül anyagi elismerésben, kompenzációban sem, ill. az általa végzett gondozás miatt
keletkezett többletköltségeit sem téríti meg senki a számára. Mindez ellentétben áll azzal a ténnyel,
miszerint a fogyatékkal élők problémáját nézve az állami egészségügyi ellátó rendszer önmagában
képtelen megfelelő ellátást biztosítani a családban gondozók tevékeny részvétele, segítsége nélkül. Ez