Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

zájutni a jelenlegihez. Véleménye szerint az információáramlás ugyancsak nagyon rossz, ezt is biztosítani
kellene egy szolgáltató szervnek.
Egy mozgássérült története, aki aktívan és hatékonyan segít sorstársain
Margit mozgássérülten született, a nagymamája nevelte fel. Olyan nő, aki aktívan és bátran tesz magáért
és környezetéért, annak ellenére, hogy kerekes székhez köti a sorsa. Jó kedélyű, vidám természetű,
tele életigenléssel és tenniakarással. Jelenleg egy kis városban lakik ugyancsak mozgássérült fiával.
Több évtizeden keresztül egy helyi intézmény mérnökeként dolgozott, most egy általa alapított mozgássérült
alapítvány elnöke, a Mozgássérültek Országos Szövetsége elnökségi tagja, a megyei mozgássérültek
szervezetének elnöke. Folyamatosan ír pályázatokat a MEOSZ megbízásából. Nagyobb
kutatásokban is benne van, pl. a „Mozgássérültek motivációi és foglalkoztatási lehetőségei” című projektben.
A kistérségek munkájában is részt vállal, lelkes vezető és szervező egy személyben. Ugyancsak
érdeklődik a roma problémák iránt, ezen belül kifejezetten a roma foglalkoztatással is törődik.
Rendszeresen szervez nyári táborokat mozgássérült és értelmi fogyatékkal élő sorstársainak.
Saját otthonában találkoztam vele, egy szép polgári házrészben. A lakás tökéletesen
akadálymentesítve van - esztétikus, tiszta a környezet. „Segítő kutyáját” büszkén mutaja be. (A kutya
felveszi a leesett tárgyakat, viszi a kosarat utána a piacra, nyitja-csukja az ajtót.) Épp egy költségvetés
elkészítése mellől szólítom el a beszélgetésünk miatt: büszkén újságolja, hogy rengeteg dolga van,
előző nap képviselőkkel tárgyalt, délután pedig az egyik kollégájával dolgozik tovább egy pályázaton.
Gyakorta be kell mennie a közeli nagyvárosba hasonló ügyek miatt, de könnyen megteszi, mivel az
autója is speciálisan az ő igényeinek megfelelően van kialakítva.
Beszélgetésünk először az interjú előre megírt kérdései mentén haladt, majd vált egyre személyesebbé,
bensőségesebbé. Az interjú után felajánlotta, hogy bemutatja nekem és kísérőmnek a belvárost, sőt
még egy múzeumba is elkísért. Természetét jól jellemzi, hogy szeretett volna meghívni minket a belépőre.
Akivel találkoztunk, mindenki szeretetteljesen üdvözölte; érződött, hogy népszerű és elismert
tagja szűkebb közösségének – erre az is bizonyíték, hogy nemrég díszpolgárrá avatták.
Margitnak korán meg kellett tanulnia, hogy „ugyanolyan mint a többi ember”, s mindent képesnek kell
maga körül elrendeznie. A nagymamája napszámosként dolgozott és már gyermekkorában megtanította
a legfontosabb önellátó feladatokra. Sőt, másokra is dolgoznia kellett, hiszen például mire hazajött a
nagymama, az ebédnek is készen kellett lennie. Rokona okos „kondícionálásának” köszönhetően egy
életre szóló magabiztosságra tett szert, létét nem kiszolgáltatottan, hanem cselekvő, sorsáért felelős
emberként éli meg. Véleménye szerint, ami leginkább megkülönbözteti őt a sorstársaitól, az a tenni
akarás, az önmagában való hite. Rendszerint a megoldásokat keresi, és nem a gátakra koncentrál.
A mozgássérültek világáról sokszínű képet ad. Szerinte ez az egyik leghátrányosabb helyzetű csoport,
létszámuk jelentősnek mondható a fogyatékkal élők között, közülük 20% mélyszegénységben él. A
célcsoporthoz tartozó szülők többnyire egyedül nevelik a gyermeküket, nem vesznek segítséget igénybe.
Nagyon gyenge az információáramlás; nem tudják, hogy mi „jár” nekik, milyen jogszabály által
biztosított lehetőségeik vannak. Pl. a gyermekvédelmi törvényben benne van a nappali felügyelet biztosításának
feladata a települések részéről. A polgármesteri hivatalok azonban nem biztosítják ezt a
szolgáltatást, így a szülők részben emiatt sem tudnak munkát vállalni. Sok szülő – Margit szerint –
még kialudni sem bírja magát, az állandó ápolói/ gondozói munkája miatt. A szülők általában fáradtak,
egyre jobban elfásultak. A tehetős családok – tapasztalatai szerint – általában kivonják magukat a
szervezeti/egyesületi életből. Ők magánórák segítségével oldják meg a képzést, a fejlesztést, az ápolást,
s nem vesznek részt a fogyatékkal vagy a mozgássérüléssel élők érdekképviseletében sem.
A vonatkozó törvényekről pozitív véleménye van. Az oktatási és a gyermekvédelmi törvényt
megfelelőenk találja, problémaként jelzi, hogy ezek a gyakorlatban azonban kevésbé érvényesülnek.
Kevesli a korai fejlesztő központok számát, szerinte minden megyei jogú városban kellene, hogy legyen
legalább egy ebből az ellátó intézményből. A további fejlesztési szükségletek között sorolja a
támogató szolgálatokat, a képzett, személyi segítőket, akikből egyelőre szintén hiány mutatkozik.