Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

JAVASLATOK
A fogyatékossággal élők társadalmi modellje
A fogyatékkal élők társadalmi modellje rögzíti, hogy a fogyatékkal élők életminőségét befolyásolják,
gyakran hátráltatják a környezeti feltételek. A modell különbséget tesz a "károsodás" és a "fogyatékosság"
között, valamint elismeri, hogy a fogyatékkal élők akadályokkal szembesülnek mindennapi életük
során, például nem tudnak közlekedni egy épületben, már a belépés is lehetetlen néhányuknak. A modell
szerint a fogyatékosság ily módon „társadalmilag felépített”, e modell tehát megköveteli, hogy
távolítsák el az akadályokat, hiszen csak így érvényesülhet „az emberek közötti egyenlőség”. (Welsh
Assembly Government, 2004)
A modellt fogyatékkal élők dolgozták ki, annak érdekében, hogy világossá tegyék, milyen akadályok
nehezítik alapvető emberi jogaik érvényesítését.
Fontos kérdésként merül fel, milyen módon befolyásolja e modell a célcsoport mindennapjait. Ez kétféleképpen
történhet.
Először is, az összes utalás, amely a fogyatékkal élőkre is vonatkozik, korrekt módon fejezze ki a fogyatékkal
élők helyzetét, különbséget kell tenni továbbá a „fogyatékkal élők” és a „sérüléssel élők”
között, különbséget kell tenni az egyes élethelyzetekhez tartozó problémák és az ezekez társuló pénzbeli
és természetbeni segítségnyújtások között. Másodszor, és döntően olyan szolgáltatásokat kell kialakítani,
amelyek nem okoznak akadályt, amelyek nem korlátozzák a fogyatékkal élőket, komplex
módon segítik az érintettek és hozzátartozóik önálló életvitelének biztosítását.
A fogyatékkal élők társadalmi modelljének megvalósulása és érvényesülése jól lemérhető a területen
működő szolgáltatások, ellátások jellegében, színvonalában.
A fogyatékkal élők ellátásának elméleti modelljei
A fogyatékkal élők ellátását illetően kétfajta modell létezik: a „fogyasztóorientált” és az „ügynökségorientált”,
amelyek leginkább nemzetközi példákban érhetőek tetten. A fogyasztóorientált megközelítésben
az embereket arra bíztatják, hogy vállaljanak teljes felelősséget a saját szolgáltatásaik irányításában.
(A fogyasztó toborozza, bérelje, ellenőrizze és fizesse az ellátóit – ha ez lehetséges, az aktuális
állapotnak megfelelően.) Az ügynökségorientált ellátórendszerben - mint például a beteglátogató nővérek
munkáját szervező intézményekben - a segítők általában egy ellenőrző ápoló/irányító szerv vezetése
alatt dolgoznak. (DeJong, 1979) Jellemző, hogy a „fogyasztó” (consumer) megnevezés, az
USA-ból származik, ahol mindennemű szociális és egészségügyi ellátás igénybevételének lehetősége
az egyéni felelősségvállalás függvénye volt hosszú évtizedeken keresztül.
A két modell sok tekintetben különbözik egymástól. A legfőbb különbségeket az alábbi módon lehet
tetten érni (DeJong & Wenker, 1979; Litvak et al., 1987):
- „Ügynökségorientált” modell:
orvosi személyzeti felügyelet;
ügynökségi hivatalnokok;
ügynökségi fizetségek;
az ügynökség az, amely felelős a szolgáltatás minőségéért.