Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

További javaslat a családban gondozók terhelésének csökkentése a munkáltatók által való hozzájárulás
(alternatív munkavégzési rendszerek lehetőségként való rendelkezésre bocsátása rugalmas hozzáállás
és belátás által) révén annak érdekében, hogy a családban fogyatékos személy ellátásának problémával
küzdő munkavállalóik egészségük megőrzése mellett nevelhessék, gondozhassák fogyatékos gyermeküket,
rokonukat. Kutatások szerint a családban nevelők sokszor tragikus leterheltségük és gyakran
kilátástalan helyzetük miatt nagyobb mértékben tapasztalnak problémákat saját egészségükben, könynyebben
kapnak el betegségeket, amelyek hátterében stresszes életük és az ennek következtében legyengült
immunrendszerük áll. A családban gondozó egészségi állapota befolyásolja az általa biztosított
ellátás minőségét. Ennek megfelelően fontos felismerni azt a tényt, hogy a családban gondozók
részbeni tehermentesítése által előnyösebb helyzetbe kerülhetne az általa ellátott fogyatékkal élő személy,
maga az állam és fokozódna a nevelők életminősége is.
A fogyatékkal élők és családtagjaik hazai feltételeit, lehetőségeit vizsgálva, ezen belül a gazdasági
aktivitás kérdését nézve megállapíthatóvá vált, hogy a fogyatékos emberek gazdasági aktivitása a fogyatékosság
típusától, jellegétől is függ, amelynek értelmében elsősorban azon fogyatékkal élők munkavállalására
számíthatunk, akiknek a fogyatékossága kevésbé súlyos. Fontos azonban megjegyezni,
hogy az európai gyakorlat arra int bennünket is, hogy olyan szociális-és foglalkoztatáspolitikai szisztémát
célszerű kialakítani, amelyben gyakorlatilag is biztosítható a szélesebb értelemben vett fogyatékkal
élő népesség munkavállalása. A szakpolitikai célok és intézkedések mellett természetesen ehhez
megfelelően prosperáló gazdaságra is szükség van, amely ténylegesen képes helyet biztosítani a fogyatékkal
élők számára a társadalmi munkamegosztásban.
A fogyatékkal élő foglalkoztatottak több mint kétharmada heti 36–40 órát teljesít, azaz lényegében
ugyanannyit, mit ép társaik, a heti normál munkaidőkerethez alkalmazkodva. A fogyatékos
munkavállaók legalább egytizede átlépi a heti 40 órás időkeretet is, ill. köztük sokan vannak, akik
tevékenységeikből kifolyólag, azok változó időigénye miatt pontosan nem megállapítható heti munkaidőt
könyvelhetnek el. Mindenesetre a megkérdezett fogyatékkal élő dolgozók csupán 6 százaléka
esetében maradt el a heti munkaidő hossza a 36 órától. Sajnos ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a
Nyugat-Európában és a tengerentúlon számos országban elterjedt és sikerrel alkalmazott részmunkaidős
foglalkoztatási gyakorlat Magyarországon csak szűk körben honosodott meg.
Mivel a fogyatékos emberek között nagyobb arányban találunk olyan munkavállalókat, akiknek állapotukból,
lehetőségeikhez és képességeikhez képest a rövidebb, illetve a kötetlen munkaidő lenne
megfelelő, ezért Magyarországon is jóval nagyobb mértékben lenne szükséges törekedni az atipikus
foglalkoztatási formák fogyatékkal élők körében való elterjesztésére. Ugyanez érvényes, és jelenthet
megoldást azon családban fogyatékos (köztük súlyosan-halmozottan fogyatékos) személyeket gondozó,
egyébként ép, munkavállalási korú és munkavégzésre képes személyek esetében is, akik fogyatékkal
élő családtagjuk gondozása érdekében mondtak le a munkavállalásról adott feltételek közepette.
Bár ma még Magyarországon a részmunkaidős, egyéb alternatív és atipikus foglalkoztatási formák
igen szerény mértékben vannak jelen a munkaerőpiacon, ill. a foglalkoztatásban, mégis a fenti adatok
arra utalnak, hogy a munkáltatók hajlandóak figyelembe venni a fogyatékkal élő vagy fogyatékost
gondozó munkavállalók speciális igényeit, szükségleteit is, azonban ehhez a munkáltatók további ösztönzése,
motivációjuk fenntartása szükséges pl. adókedvezmények, támogatások alkalmazásával. Megfelelő
feltételrendszerben, kellő informáltság mellett, a munkáltatók nagyobb hányada venné figyelembe
a fogyatékosságból vagy az ehhez kapcsolódó speciális családi körülményekből adódó munkavállalói
igényeket és szükségleteket, s ily módon jelentősebb mértékben segíthetnék a fogyatékos emberek
foglalkoztatottságát.
A kutatási eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között
korábban fennálló különbségek ma is élnek, nem csökkentek Magyarországon. Továbbra is alacsony
maradt a fogyatékos munkavállalók aránya. Ennek megfelelően továbbra is jellemző a magas inaktív
arány a fogyatékos népesség körében és az inaktivítás növekedésének üteme meghaladja a nem fogyatékos
inaktív népesség növekedésének ütemét a két népszámlálás közötti időszakban.
Az előrejelzések szerint a fogyatékkal élők létszáma hazánkban várhatóan több mint 200 ezer fővel
emelkedik a következő két évtizedben. A fogyatékosság típusát nézve a mozgássérültek körében történhet
a legnagyobb számszerű növekedés, de az egyéb kategóriába tartozók létszámnövekedése is