Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

tagsághoz fűződő jogának megerősítéséhez, valamint kijelölte a társadalmi részvétel megvalósulásának
célterületeit, s megfogalmazta a célok elérése érdekében kivitelezésre tervezett intézkedéseket is.
A piacgazdaság kiépítése felé vezető úton újra nyilvánvalóvá vált, hogy a fogyatékkal élőknek és bizonyos
esetekben a családtagjaiknak kiemelten szükségük lehet – az esetleges munkajövedelmeik
mellett – szociális transzferekre, amelyek kompenzálhatják a fogyatékosság tényéből következő jövedelemhiányt
és az egyszerre fellépő, őket sújtó többletköltségek vállalását is (pl. a magasabb gyógyszerköltséget,
a szolgáltatásokért fizetett térítési, gondozási, ellátási díjakat stb.).
Az előbbi megállapítás abból a tényből is következik, amely szerint az aktív korú fogyatékos emberek
munkavállalási esélyei lényegesen rosszabbak a népesség többi részéhez képest. Egyfelől direkt hátrányt
szenvednek el a nyílt munkaerőpiacon, másrészt pedig a védett, ill. atipikus foglalkoztatás lehetőségei
vagy ki sem épültek, vagy pedig a létezők is lényegesen beszűkültek. Részben ugyanez érvényes
a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyt nevelőkre, gondozókra is, akik fogyatékkal élő családtagjuk
ápolása, ellátása miatt ugyancsak kiszorulnak ezáltal a munkaerőpiacról.
Magyarországon a 2001-ben zajlott KSH népszámlálás adatai szerint 577 ezer személy vallotta magát
fogyatékkal élőnek (a népesség 5,7%-a) 2 . Megfigyelhető, hogy a korábbi, 1990. évi népszámláláshoz
képest jelentősen nőtt a hazai népességen belül a fogyatékos emberek aránya. Ennek egyik oka talán
ebben az esetben is az lehet, hogy 2001-ben azért vállalták többen a fogyatékosságukat, mint 1990-
ben, mert addigra pontosabb lett a fogyatékossággal kapcsolatos meghatározás. 3 A nemzetközi statisztikákat
nézve azt mondhatjuk, hogy átlagosan 10%-ra becsülik adott népességen belül a tartósan károsodott
személyek számarányát. A KSH nem méri a súlyosan halmozottan fogyatékosok számát, arányát.
Terminusa szerint a fogyatékosság halmozódását vizsgálja, mely szerint a népszámlálási adatfelvétel
időpontjában a fogyatékos személyek 12 százalékának kettő és 2 százalékának pedig három fogyatékossága
különböztethető meg.
A 2001. évi KSH népszámlálás eredményei szerint a hazai fogyatékos népesség körében viszonylag
alacsony a gyermekkorúak, illetve a 15-39 év közötti korosztály aránya, míg a 40-, majd 60 év fölöttiek
esetében jóval magasabb. A fogyatékkal élő népességen belül a mozgássérültek felülreprezentáltak.
Ugyancsak figyelemreméltó tény, hogy 1990 és 2001 között nőtt a pontosan meg nem határozott fogyatékosságban
szenvedők részaránya: valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek,
akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől. A gazdasági aktivitást nézve a
fogyatékos és nem fogyatékos populációk között mindkét időszakban jelentős különbség volt tapasztalható:
a fogyatékkal élőknek viszonylag kisebb része (9%-a) dolgozott, míg a nem fogyatékos népesség
esetében ugyanez az arány 38 % volt. A KSH munkaerő-felmérései esetében sem haladta meg a
fogyatékkal élő dolgozók aránya a 12,8 % 4 -ot az összes foglalkoztatott esetében. Ezzel összefüggésben
magas a fogyatékkal élő népesség körében az inaktív személyek számaránya és a növekedés üteme
is meghaladja a nem fogyatékos inaktív népesség növekedésének ütemét a két népszámlálás közötti
időszakban. 5
2008-ban a 18-64 évesek 22,8%-a -1,4 millió fő- jelezte, hogy van tartós egészségi problémája, közülük
53,7% (938 000 fő, ebből 432 000 férfi és 506 000 nő) önértékelése szerint egészségi okok miatt
munkavállalásban, munkavégzésben akadályozott volt (őket tekinti a vizsgálat megváltozott munkaképességűnek).
A megváltozott munkaképességűek mintegy 80%-a 45-64 éves. Harmaduk községekben
él, ez 9,1%-kal haladja meg a korcsoport egészében mért adatot.
Az adatfelvétel idején tartósan fennálló egészségi problémát, betegséget, funkcionális zavart 914 ezer
személy, a megváltozott munkaképességűek 97,5%-a jelzett. Arányait tekintve 23%-uk mozgásszervi,
2 2001. évi népszámlálás (KSH)
3 A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg. Ennek
értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható
testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan
elvárható életvitel gyakorlásában.
4 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév. KSH
5 2003. január elsején 467.289 fő részesült rokkantsági nyugdíjban és 193.773 fő kapott járadékot (Forrás: Országos
Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2003. évi statisztikai évkönyv)