Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

Ezek az eredmények rendkívül fontosak ahhoz, hogy meghatározzuk a reális gondozói juttatásokat, a
szakember-szolgáltatások, a helyettesítés szükségességét a gondozó tehermentesítése érdekében, és a
felhasználni kívánt támogatások és erőforrások mértékét, hogy a gondozó munkát vállalhasson (Gray
& Edwards, 2009). Carmichael és Charles (2003) hasonló területen végzett kutatása arra következtet,
hogy a fizettet és nem fizetett munka együttes végzéséből származó időkorlátozás vagy a gondozással
járó anyagi nélkülözés ösztönzi a gondozót arra, hogy feladja ellátási feladatait egy jövedelmet jelentő
állásért. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a gondozás ténye csökkenti annak esélyeit, hogy az
ellátó foglalkoztatottá váljon, vagy csak alacsonyabb bérért alkalmazzák a munkáltatók, mert a további
feladatok ellátása miatti kimerültség alacsonyabb produktivitást eredményez náluk. Ezt tulajdonképpen
nyilváníthatjuk munkahelyi diszkriminációnak is. A gondozónak pedig nem csupán ezzel kell
megküzdenie, hanem a gondozás idő- és érzelem igényével, valamint a gondozás egészségre gyakorolt
negatív hatásaival. (Gray & Edwards, 2009). Bár korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre
eredmények, a gondozási feladatok munkalehetőségekre gyakorolt hatása azt feltételezi, hogy az ellátással
foglalkozóknak kevesebb esélyük van a foglalkoztatásra (Gray & Edwards, 2009). A tapasztalatok
azt mutatják, hogy a legfőbb akadályozó tényezők között alacsony iskolázottság, rossz egészségi
állapot, teljes időben történő gondozás, vagy fogyatékos gyermek külső segítség nélküli ellátása szerepelt.
A család gondozási szükségletei tehát összefüggnek a gondozás mértékével, a fogyatékos állapotával,
a háztartás felépítésével, a demográfiai jellegzetességekkel, a segítségnyújtás igénybe vételének
lehetőségével, a családi kapcsolatokkal, a szellemi és testi egészséggel, az iskolázottsággal és az anyagi
jóléttel (Gray & Edwards, 2009; Henz, 2006; Porterfield & McBride, 1997). Carmichael et al. hasonló
területen végzett kutatási eredményei azt mutatják, hogy a gondozó foglalkoztatása nagymértékben
függ a következő körülményektől: a gondozási idő hosszától, a család pénzügyi helyzetétől, a
gondozott szükségleteitől, attól, hogy mennyire egyeztethető össze a gondozás és a munka, valamint a
munkáltatók hajlandóságától. Összességében ez arra enged következtetni, hogy az otthoni ellátást biztosító
gondozók folyamatos akadályokba ütköznek, amikor gondozási feladataik mellett munkát szeretnének,
ráadásul az ellátási feladatok is időről időre változnak, intenzitásuk nem egyenletes. A változást
okozó körülmények számos okból eredhetnek: az ellátott halála, az intézményi ellátás szükségessége
vagy az elsődleges gondozó személyének változása miatt. Előrejelzések arra következtetnek,
hogy az otthoni ellátást biztosítók számában növekedés várható a következő évtizedekben, ami munkaerőpiacról
való kivonást eredményez, valamint az állami támogatások nagyobb mértékű igényét
(Gray & Edwards, 2009). A szerzők szerint az a tendencia, hogy számos fizetett foglalkozás nélküli
gondozó válna alkalmazottá, annak szükségességét mutatja, hogy ezek az egyének nagyobb támogatást
kapjanak a munkába álláshoz. Ez a folyamat a gondozók társadalmi kirekesztettségének kérdésén
is javítana. Az ellátók további nehézségeket tapasztalnak a munkahelyi rugalmasságban (Gray et al.,
2008), amelyre megoldást jelentene az alternatív gondozási megállapodás. Ezáltal kiküszöbölhető
lenne a munkáltatók általi visszautasítás, az ellátók pedig nagyobb esélyt kapnának a munkaerőpiacra
való bekerülésre és bennmaradásra. A fizetett munka megtartása ugyanis rendkívül fontos a gondozók
többségének, mert valószínűleg nem maradnak gondozók egy életen át (2009).
A segítségnyújtás lehetőségei és formái
Cummins (2001) felveti annak szükségességét, hogy egyensúly alakuljon ki a gondozók által nyújtott
előnyök és az általuk vállalt érzelmi, fizikai, és társadalmi ráfordítás között. MaCallion és Nickle
(2005) szerint “pszichoszociális beavatkozás könnyítene az akadályok leküzdésén, és segítené a fejlődési
rendellenességgel élő személy eredményes előrehaladását” (245. old.). Rendkívül fontos lenne
annak vizsgálata, hogy a gondozási feladatok anyagi és szociális ráfordításai megoszthatók lennének-e
a gondozók, a családok, a csoportok és a társadalom körében (Cass, 2006). Alapvető figyelmet érdemelne
például a gondozók és a család segítségnyújtás iránti igénye, miután ennek kielégítésével eleget