Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

(esélyegyenlőség javítása, a foglalkoztathatóság növelése) pedig megkövetelik a munkaügyi, szociális
igazgatási és szolgáltatási szervezetek, valamint a civil szervezetek közötti kapcsolatrendszer és partnerség
erősítését, az egységes gondolkodásmód kialakítását, tevékenységük módszertani segítését.
Az Európai Unió prioritásként kezeli a minőséget, jövőképének egyik kulcsfontosságú eleme a „Nyerjünk
együtt” kultúra kialakítása. A partnerkapcsolatok, a team-építés és az együttműködés új formái
„nyerő” módszerként jelentkezhetnek, amennyiben a partnerkapcsolatok alapja a kölcsönös bizalom,
amelyhez a legmagasabb szintű szakmai munka és folyamatos információcsere járul hozzá.
A szükségletfelmérés és a tárgykörben végzett kutatások, a megszerzett tapasztalatok alapján megállapítható,
hogy a munkanélküli, szociális, társadalombiztosítási ellátást és szolgáltatást nyújtó intézmények
tevékenysége nem összehangolt. Egyszerre jelentkeznek a hatékonyságot csökkentő „párhuzamosság”
jelei a hiánytünetekkel: míg egyes szolgáltatások több intézményben koncentráltan is megjelennek,
mások teljesen kimaradnak, ill. általános sajátosság az erőforráshiány és az infrastrukturális
fejletlenség. Az ellátó intézményeknél megjelenő ügyfelek általában komplex problémákat jelenítenek
meg, ami többszempontú problémakezelést igényel. A sokszor „felületes”, egyoldalú szükségletfelmérés
hiányos diagnózist eredményez, amelynek alapján ugyancsak „korlátozott érvényű”kapcsolat alakul
ki a klientúra képviselői felé. Az ellátórendszer információszolgáltatási hatékonyságát jellemző
tény, hogy az ügyfelek általában nem megfelelően tájékozottak olyan fontos kérdésekben, mint pl.
hogy kihez fordulhatnak adott kérdések megoldása érdekében, ahogy munkaerő-piaci, foglalkoztatási,
elhelyezkedési lehetőségeikről sem állnak rendelkezésre információk. A „hatósági/ hivatali” eljárási,
ügykezelési attitűd révén szintén nem kerül sor tényleges, hatékony segítségnyújtásra, ahogy ösztönzésre
sem. Az ellátórendszer információs és egyéb szolgáltatási és működési anomáliái miatt pl. az
állástalanok egy része kényszerűen egy sajátos életstratégiára rendezkedett be: a szociális ellátás –
közfoglalkoztatás – alkalmi munka igénybevételének váltogatására. A tapasztalatok szerint ebből az
életformából a jelenlegi rendszerben gyakran akkor sem képesek maguk kilépni, ha van elérhető munkalehetőség.
53 Különösen nagy problémát jelent mindez a hátrányos helyzetű családokban, főleg ha
rokkantság, fogyatékosság problematikájával és az ezekből adódó járulékos hátrányokkal is szembe
kell, hogy nézzenek, így pl. azokban a családokban is, ahol a szülők súlyosan-halmozottan fogyatékos
személyt nevelnek.
Magyarországon a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.2.2. intézkedésének, mint központi
programnak a feladata volt egy komplex, integrált szolgáltatási rendszer kialakítása és modellezése. A
modellprojektek megvalósítására széleskörű, átlagosan 8-10 szervezetből álló helyi partnerségek alakultak:
főpályázóként három konzorciumot a helyi önkormányzat (Dombóvár, Nyíregyháza és Beretytyóújfalu),
három konzorciumot a regionális munkaügyi központ (Kaposvár, Szolnok és Cegléd) és
egy konzorciumot többcélú kistérségi társulás vezetett (Siklós). A pályázati feltételeknek megfelelően
konzorciumi partnerek voltak a regionális munkaügyi központok és a helyi önkormányzatok (ahol
ezek nem voltak főpályázók), a családsegítő szolgálatok és néhány esetben civil szervezetek. A megvalósításban
együttműködő, illetve támogató partnerek legtöbb esetben cigány kisebbségi önkormányzatok
és érdekvédelmi szervezetek, fogyatékossággal élők érdekvédelmi szervezetei, szenvedélybetegségek
megelőzéséért dolgozó egyesületek, munkanélkülieket támogató alapítványok és egyéb civil
szervezetek voltak.
A szervezeti kapcsolatok, az együttműködés differenciált jellege volt feltételezhető, ami a következő
típusokban manifesztálódott:
• elszigetelt működés: azonos célcsoporttal foglalkozó szervezetek egymástól elkülönülten működnek
és biztosítanak szolgáltatásokat;
• párhuzamos működés: a szervezetek ügyfélköre és problémáik azonosak, de nincsenek egymással
kapcsolatban, ugyanakkor igény lenne rá;
• két vagy többoldalú együttműködések közül az egyik típusban döntően a személyes kapcsolat
alapján vesznek részt a szervezetek a problémamegoldásban, míg a egyéb esetben formális kapcsolatok
szabályozzák az együttműködést, hosszabb vagy rövidebb időintervallumban;
53 Szellő János (2007): Gondolatok az integrált szolgáltatási rendszerről, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat
Stratégiája alapján DDRMK, Pécs