Zárótanulmány - Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért ...

A hétköznapi szóhasználatban gyakran nem teszünk különbséget a fogyatékos és a fogyatékkal élő, a
megváltozott munkaképességű, az egészségkárosodott és a rokkant személy fogalmak között. Ugyanezt
figyelhetjük meg az egyes jogszabályok tanulmányozásakor is. A kutatásunknak nem feladata a
fogalmak tartalmi sokszínűségének bemutatása, de mindenképpen fontos annak a megállapítása, hogy
a fogyatékossághoz kapcsolódó szakpolitikák, stratégiák kialakításakor ez zavart okoz.
Kutatásunk témája szempontjából azonban különösen fontosnak tartottuk a súlyosan-halmozottan fogyatékosság
fogalmának meghatározását.
• A súlyosan-halmozottan fogyatékosság fogalma: az orvosi és pedagógiai szempontokat egyaránt
alkalmazó meghatározás szerint a súlyos, halmozott fogyatékosság olyan állapot, amely egy
vagy több azonos, vagy egymástól független időben fellépő biológiai sérülés/károsodás következményeként
jön létre és több funkcióterületre kiterjedő fogyatékosságot okoz. Klasszikus formája
a korai organikus idegrendszeri sérülés következményeként előálló motoros, érzékszervi, beszéd
és értelmi fogyatékosság, ill. ezek valamilyen kombinációja. A súlyosan-halmozottan fogyatékosok
esetében a leggyakoribb a súlyos, agyi eredetű mozgáskorlátozottság és a motoros beszédzavar
kombinálódása, de súlyos értelmi fogyatékosság is előfordulhat. (Lányiné 2001). A súlyosanhalmozottan
fogyatékos személyek körében viszonylag gyakori a problémás, ill. önkárosító magatartás
is (Lacey 1998). A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek és felnőttek többsége
kommunikációs nehézségekkel is küzd. Sokan közülük komplex egészségügyi ellátásra szorulnak.
Ismerünk olyan gyermekeket is, akik folyamatos technikai segítségre szorulnak (pl. oxigénpalack,
szívóberendezés, szondás táplálás stb.). Esetükben gyakori a súlyos és komplex epilepszia előfordulása.
A súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek az élet minden területén segítséget igényelnek.
A tárgykörben alkalmazott fogalomhoz közvetlen módon kapcsolódik a diszkrimináció fogalma,
hiszen a különböző jellegű és mértékű fogyatékossággal élő emberek gyakran negatív diszkriminációval
is súlytottak.
• Diszkrimináció: minden olyan megkülönböztetés, kizárás vagy kedvezményezés, amely megszünteti
vagy rontja az esélyegyenlőséget, illetve sérti a bánásmód egyenlőségének elvét. Formái a
közvetlen és a közvetett diszkrimináció. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a
magatartás, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt helyzete, tulajdonsága
vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz
képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül
az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének
megfelelő rendelkezés, amely egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható
helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb
helyzetbe hoz.
A negatív diszkriminációt megelőző, ill. azt kompenzáló megoldások az esélyegyenlőség fogalomkörében
érhetők tetten. Ez a hétköznapi élet területein, így a közjavakhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás,
valamint a foglalkozttaásban, a munkaerőpiacon való érvényesülés kérdéseit, eseteit egyaránt
érintik.
• Egyenlő esélyű hozzáférés: közszolgáltatások esetében akkor valósul meg, ha azok a fogyatékos
emberek számára akadálymentesek, kiszámíthatók, értelmezhetők és érzékelhetők, azaz, ha a fogyatékos
emberek azokat az állapotuknak megfelelő önállósággal használhatják. 16
• Fejlesztő foglalkoztatás (intézményi, nem munkaerő-piaci): azok a foglalkoztatók, amelyek átmenetileg
vagy véglegesen erősen korlátozott gazdasági teljesítményre képes, súlyosan akadályozott
személyek számára biztosítanak munkalehetőséget, célja pedig egy eredményes (védett vagy
integrált formában történő) foglalkoztatásban való elhelyezés előkészítése, a társadalmi integráció
segítése.
16 A foglakozási rehabilitáció módszertani kérdései: szerk: Szellő János. A fejezet Dr. Vincze Imre és Horesnyi
Julianna anyagai alapján készült. FSZK Budapest, 2009.