A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
14<br />
Magamat, aki két helyen is megsebesültem<br />
akkor, két orosz gyalogos részesített első segélyben<br />
s kézintéssel adott parancsomra vitt hátra, a kö-<br />
tözőhelyre. Természetesen a saját kötözőhelyünkre!<br />
(Vitéz Fábry György közlése, Budapest.)<br />
13.<br />
1914 augusztus 28-án ereszkedtünk első csa-<br />
tánkba. Pontosan féltizenkettőkor délelőtt. Történt<br />
pedig ez közvetlenül Belsz városka felett, Galíciá-<br />
ban még, néhány kilométerrel idébb az orosz határtól.<br />
A vérengző ütközet kitörése előtt pár perccel<br />
gúlákba rakott fegyvereink körül ácsorogtunk a<br />
belszi piactéren. Rongyos zsidó városka ez a Belsz<br />
s mialatt kissé türelmetlenkedve várakoztunk, hogy<br />
mi lesz hát, mert a városka felett több sortüzet is<br />
váltottak már egymással az ellenséges előőrsök, —<br />
kaftános városlakók fogtak közre bennünket s pa-<br />
naszkodtak keservesen, milyen komiszul bántak<br />
velük a kozákok, akik előző napon fosztogattak és<br />
gyújtogattak itten s hálálkodtak, hogy soha el nem<br />
felejtik nekünk, amiért előretörésünkkel megszaba-<br />
dítottuk őket kínzóiktól.<br />
Mialatt pedig hálálkodtak, nyomban üzletet is<br />
igyekeztek csinálni. Már amennyire lehetségesnek<br />
mutatkozott az adott körülmények között. Legin-<br />
kább csokoládét igyekeztek nyakunkba sózni. Vet-<br />
tünk is. Sima Gábor önkéntespajtásomnak azonban
Change language