A Nagy Háború anekdotái

135
Ilyen és hasonló közbeszúrás volt vagy tíz el-
beszélésemben. Óvást természetesen nem tehettem
ellene, mert az függelemsértés lett volna.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
126.
Másfélesztendei harctéri szenvedés után Bakos
őrmester is hazakerült végül egy kissé a 11-es honvé-
dek pótkeretéhez, Jászberénybe. Meg is érdemelte
ezt a kis kényelmet, mert az arany vitézségi éremtől
kezdve valamennyi medália ott csörgött a mellén.
Akkor már, aki tehette, a katonai irodák és a
magazinok enyhe olajfái alatt igyekezett elhelyez-
kedni. Bakos őrmester ezekkel a lógósokkal szemben
minden alkalommal éreztette is legkomolyabb meg-
vetését, amihez igazán megvolt minden oka.
A pótzászlóaljnál a második pótszázad önkéntes-
osztagához osztották be, kisebb elméleti oktatások
ellátására. Ennek aztán olymódon tett eleget Bakos
őrmester, hogy két-három percig beszélt a géppuská-
ról, a kézigránátról s még néhány ilyen apróságról s
akkor nyomban rátért a harctéri dicsőség ecsetelésére.
— Tisztelt önkéntes urak, — hangoztatta egy
alkalommal, — jegyezzék meg maguknak alaposan,
hogy a 11-ik honvédgyalogezred ő felségének egyik
legdicsőbb s legfenségesebb ezrede . . . Csak egy a
baj! Itt a pótzászlóaljnál nagyon sok ügyvéd lődö-
rög, az pedig mind svindler!