A Nagy Háború anekdotái

64
oly emlékeket, mint 1914 őszétől az esztendő végéig
a kolera dúlásai az északkeleti fronton.
Az 5-ik honvéd lovashadosztály a Zbrucz orosz-
osztrák határfolyó partjáról — folytonos vissza-
vonulási harcok közt — ért szeptember közepén ma-
gyar földre, a Kárpátok gerincén át. A hadvezetőség
szükségesnek látta, hogy hosszabb pihenőre küldje
a megviselt huszárokat.
Így kerültünk a zemplénmegyei Gálszécsre.
Itt két komor hír zavarta meg jól megérdemelt
nyugalmunkat. Az egyik az volt, hogy az uzsoki
szorosban orosz előhadak jelentek meg, a másik meg,
hogy mögöttük az ázsiai rém jön: a kolera.
Október második felében már meggyőződtünk
róla, hogy mindkét hír valódi. Hadosztályunk Ung-
váron keresztül, az Ung völgyében nyomult előre
azzal a feladattal, hogy a határszoroson át Turka
irányába szorítsa vissza az uzsoki szorosból egyszer
már elűzött oroszokat . . .
Tudni kell azonfelül, hogy az orosz birodalom
katonái nem elégedtek meg harci sikerekkel, hanem
cél nélkül romboltak össze mindent és szennyeztek
be mindent. Ennek a barbár ázsiai szokásnak sok-
sok példáját láttuk az uzsoki szoroson való átvonu-
lásunk közben, Csontos, Harcos és Fenyvesvölgy fal-
vakban, így érthető, miért fertőződött meg minden
terület, ahonnét az oroszok, az első megszállás után,
menekülni voltak kénytelenek.
A kolera dúlásainak véget vetett már a második
háborús év elején elrendelt védőoltás. Aki nem oltatta