A Nagy Háború anekdotái

95
még nagyvárost s most szájtátva bámulja a sok fé-
nyességet. Megérkeznek a szállodába s emberünk csak
lábujjhegyen mer a benyíló-csarnok padozatára lépni,
nehogy eltörjék — az üveg.
Beszállnak a liftbe. A székely visszahőköl:
— Ejisze, kimenyek én innét, nem férünk el
ketten. Fene kicsi szoba jutott a Féndrik úrnak . . .
Megindul a lift, izzadni kezd a kutyamosó, de
késő már szabadulni.
Felérnek az emeletre, kiszállnak. A puccer körül-
nézi a liftet, szemlél ide-oda s gyanakodva kérdi:
— Ugyan mán, Féndrik úr: a trépeken jött-e
fel ez az ördöngös masina?
A szobából telefonál a gazdája s mivelhogy senkit
sem lát a derék puccer, megcsóválja a fejét:
— Kivel beszél a Féndrik úr? Nincs senki idebé.
Visszafelelnek a telefonból s most már meg nem
állhatja a székely, hogy be ne kukkantson az ágy alá,
a szekrény mögé. Senkit nem talál, de azért megál-
lapítja:
— Mégescsak van valaki a szobába, de jól el-
butt a gyalázatos!
(Elekes Dezső közlése, Budapest.)
90.
Sokan azt hiszik, hogy voltak eredeti háborús
nótáink is. Ez azonban tévedés!
Háborús-nótának hiszik például a „Hideg szél