A Nagy Háború anekdotái

103
Van ott kívül a városon, az Ural folyón túl, az
ázsiai oldalon egy régi erődítmény, mely a régi vá-
sárok biztonságát szolgálta. Nagy négyszögű udvart
fognak be az erőd épületei: egy-egy oldala megvan
hatszáz méter. Az épületekben ,,loská”-k, azaz pá-
holyok vannak.
Ezekben a loskákban helyeztek el bennünket.
Abban a loskában, amelyikben magam is voltam öt
társammal, valamikor Tárász Sevcsenkó ukrán sza-
badságköltő volt bezárva. Régen, igen régen . . .
Lassan-lassan azonban barakkokat építettek az
oroszok s azokban helyezték el a hadifogoly-tiszteket:
Rövid néhány hét alatt összegyűjtöttek ott valami
hatszáz tisztet. Legtöbb volt az osztrák és a magyar
tiszt, kevesebb a német birodalmi. A tábor őrségének
parancsnoka egy Szimjenov nevű öreg altiszt volt:
a polgári életben kántor, valahol Fehéroroszország-
ban. Pénzért sok-mindent elnézett.
A tisztek közül sokan foglalkoztak szökési ter-
vekkel s egy Kari Lajos nevű magyar hadnagy, szö-
vetkezve Klingmüller germán főhadnaggyal és von
Bülow hadnaggyal, odébb is állt a táborból egy szép
napon. Minthogy a hiányt nem lehetett titkolni
sokáig, a sztarsi (őrségparancsnok) jelentette a dolgot,
mire egy kozákgenerális jött megvizsgálni a tábort.
Kegyetlen hóvihar volt, amikor felsorakoztunk
a tábor udvarán, hogy megszámoljanak bennünket.
De jött is már a nagy hasú tábornok s kíséretében
valami negyven kozák. A sztarsi előzékeny akart
lenni s ezért így vezényelt: