A Nagy Háború anekdotái

89
vétlenül mellettem. Előre, mint a szél! . . . Amikor
két lépésre értünk a frissen kilapátolt orosz árokhoz,
váratlanul felpattant egy nagykucsmájú, öles muszka
és — míg puskáját baljában tartotta, — jobbkezével
megkapta mellen az én kis honvédemet.
Eltartotta magától, megnézte jól s aztán csen-
des fitymálással és szó nélkül, hátralódította az akkor
már előretört orosz tartalék emberei közé . . .
Úgy látszik, gyereknek tartotta még a vékony
kis honvédet.
(ti—y Ρ—l közlése, Debrecen.)
84.
A gorlicei áttörés után, 1915 május végén a 48-ik
közös gyalogezredet a szomszédos hadosztályhoz ren-
delték ki tartaléknak. Így aztán Szambortól nem
messze, közel a Dnyeszterhez, egy Brzegi nevű fa-
lucskában pihenhetünk néhány napig.
Mindezekhez tudni kell, hogy a lakosság szín-
rutén volt s hogy a falutól északra széles, mocsaras
sáv nyúlt el s ezen a mocsaras sávon túl húzódott el
saját csapataink vonala. Nos, május 28-án este, ami-
kor nyugodtan vacsoráztunk a tartalékban, az a vá-
ratlan parancs jött, hogy a 11-ik és 12-ik század
fogdossa össze azokat az orosz katonákat, akik köz-
tünk és saját frontunk között, a mocsárban bújtak
meg fegyveresen és csak az éj leple alatt mernek elő-
óvakodni . . .