A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
183<br />
Akadtak olyan bajtársaink, akik két hete voltak<br />
már úton Vladivosztok felől: ezek néhány napra<br />
pihenni és enni tértek be hozzánk s mi jószívvel,<br />
testvérmódra osztottuk meg velük barakkjainkat és<br />
falat kenyerünket.<br />
Jó is volt, hogy jöttek, mert a szököttek helyébe<br />
feküdve, azok nevében jelentkezhettek esténkint az<br />
ellenőrzésen, a ,,povierká”-n. így aztán sohasem<br />
hiányzott senki.<br />
A szökéshez útlevél kellett, útlevelet viszont a<br />
„közjegyzői irodá”-nak elnevezett barakkrész gyár-<br />
tott. A „közjegyző úr” (Lengyel Miska) szívességből<br />
osztogatta pajtásai között a jólsikerült hamisítvá-<br />
nyokat.<br />
Szökés közben mégis elfogtak, börtönbe zártak<br />
tolvajokkal s egyéb ilyen dzsentleménekkel együtt,<br />
azonban innen is kiszabadultunk. Visszavittek néhány<br />
száz kilométerrel kelet felé, ott végighurcoltak a stab,<br />
a szúd és a szovjet előtt, éjjelre csavargók közé<br />
fektettek, patkányok szaladgáltak rajtunk s mel-<br />
lettünk egész éjjel egy vak tatár koldus mekegett.<br />
(Tatárul a kenyér ,,ekmek”.) Álmában kenyér után<br />
kiabált.<br />
A demarkációs-vonalon úgy jutottunk át, hogy<br />
mosolyogni lehet a dolog egyszerűségén. Hátizsá-<br />
kunkat egy öreg székely bakára bíztuk s játsziszerrel<br />
csúsztunk keresztül. Jelentkeztünk a német parancs-<br />
nokságnál s csomagjainkat még aznap átszállította<br />
egy ügyes ember. Vele jött az öreg székely is . . .<br />
Jöttünk-jöttünk aztán a tündéri tavaszban s azon az
Change language