A Nagy Háború anekdotái

106
bakák persze magukkal vitték a raj kályhákat is.
Századunk mellett éppen egy vezérkari tiszt lovagolt
el s aközben az egyik katona hátán észrevette a
rajkályhát. Odaszólt neki jószívvel:
— Aztán melegít-e a rajkályha, fiam?
– Igenis, jelentem alássan — válaszolt egysze-
rűen a baka — melegít, amikor viszem.
(Nagy Miklós dr. közlése. Budapest,)
101.
Ha már háborús versekről van szó, iktassuk ide,
hogy a legdélibb katona-költeményt Barcsay-Fehér
Géza írótársam költötte. Címe: ,,6-os honvéd dala”
s öt szakaszból áll összesen. Itt közöljük a két első s
a negyedik szakaszát:
Ne kíméld az ellenségei.
Az se kímélt soha léged!
Szemért szemet, fogért fogat:
Ez az ősi parancsolat!
Bajtársaink piros vére
Kiömlött a csatatérre,
Belefolyt az anyaföldbe,
Onnan kiált: Öld le, öld le!
Rajta! Rontsunk az oroszra.
Fel puskára, fel fokosra!