A Nagy Háború anekdotái

123
parancsnok fedezéke előtt haladt el. Volt pedig ez
1916-ban, az Űz völgyében.
A dandárparancsnok épp a fedezéke előtt állt . . .
A vén tót népfölkelő viszont elment a fedezék ós a
dandárparancsnok előtt, a nélkül, hogy egyáltalán
tisztelgett volna. A dandárnok abban a pillanatban
maga elé parancsolta a tótot s megkérdezte az öre-
get: miért nem tisztelgett előírásszerűen az imént?
A hadakat megjárt vén népfölkelő végignézett
ekkor a dandárnokon s fölényesen legyintett hozzá:
— Mer maga nem tizenhad!
(Érthetően magyarul: ..Mert maga nem tizen-
hatos!”)
Azzal sarkonfordult s faképnél hagyta a dandár-
parancsnokot. A dandárparancsnok viszont könnyebb
oldaláról fogta föl az esetet s olyan-egyet kacagott,
hogy csorgott a könnye.
(Császár Géza közlése, Eger.)
116.
Az 1916-ik esztendő szeptember vége táján
ment végbe a lentebb következő párbeszéd.
A komeni fennsíkon feküdtünk akkor vonalban
l-es honvédek s parancsnokunk revisnyei Reviczky
László alezredes volt. Kemény katona s rendet és
tisztaságot szerető ember a szigorúságig. Lövész-
árkainkat például szinte minden napon mésszel kel-
lett megöntetni az esetleges fertőző betegségek meg-
gátlására.