A Nagy Háború anekdotái

40
lehetne elejteni köztük s ha valamelyiket ledöfik, a
szorongásban nem tud leesni a földre, hanem holtá-
ban is állva marad . . . Minden csata este kilencig
tart, akkor az ezredkürtös rákezd a lefúvóra, mire a
dühtől és bosszúvágytól lihegő harcosok — magyarok,
osztrákok és oroszok egyaránt — abbahagyják a csa-
tázást, szétválnak s a csupasz földön nekilátnak az
alvásnak, miután elébb alaposan bevacsoráz-
tak . . .
így szóltak ezek a tudósítások, szinte egytől-
egyig. Ebben azonban nem az újságírók voltak a
hibások, akik akkor is lelkiismerettel végezték nehéz
kötelességüket, hanem az első hősök. Az első hősök
tudniillik füllentettek nekik.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
37.
1914 szeptember 17-ről olvasom, hogy a debre-
ceni úriasszonyok selyemzászlót adtak át az ottani
2-ik honvédhuszárezrednek, amelynek később Tisza
István lett a parancsnoka. A zászló felírása ez volt:
Rajta, rajta, diadalra
Rohanj, jó honvédhuszár,
Dicsőséggel majd ha megtérsz,
Debrecen ujjongva vár . . .
Ugyanakkor német lapokból szerte olvastak az