A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
70<br />
— Mit keresnék én ottan? Mi akkor valami<br />
tizenheten maradtunk életben tisztek, ámde ezek<br />
közül egy sem ünnepel soha. Ünnepelnek helyettünk<br />
azok a huszárok, akik soha ott nem voltak, de akiknek<br />
száma legalább ötszörösére nőtt meg húsz esztendő<br />
alatt. . . Hát ezért!<br />
(Komáromi János közlése, Budapest.)<br />
64.<br />
1924 december első harmadában, a Limanovai<br />
dulakodás tízesztendős fordulóján leplezték le Sop-<br />
ronban a limanovai hősi emlékművet. A megrendítő<br />
ünnepélynek Fólba János tábori-főesperes volt a szó-<br />
noka, aki megemlékezett többi között a limanovai<br />
huszárok lovairól is. Itt hallottam először, hogy a<br />
vérengző kézitusa előtti éjszakán feltűnően nyugta-<br />
lanok voltak a hátrahagyott lovak, mintha valami<br />
nagy veszedelmet éreztek volna s ezért féltek.<br />
Ettőlfogva többízben is hallottam, hogy a huszár-<br />
lovak féltek a háborúban s különösen egy-egy attak<br />
előtt. Mivel érdekelt a dolog, mint komoly szakértő-<br />
höz, vitéz leveldi Kozma Miklóshoz, a Stúdió akkori<br />
alelnökéhez, a mai belügyminiszterhez fordultam fel-<br />
világosításért. Őexcellenciája köztudomás szerint<br />
mint huszártiszt, keményen verekedte végig a nagy<br />
háborút. Kozma Miklós határozottan megcáfolta ezt<br />
a hiedelmet s ugyanakkor egy megható történetet<br />
mondott el nekem . . .