A Nagy Háború anekdotái

77
úr. Se a két napi szolgálatmentesség, se az oltás a
tífusz ellen. Mert hála legyek a mennyekben lakozó
Istennek, elég egésséges vónék én-magam személye-
sen, jó órában legyek mondva. Hanem ha tífusz ellen
beót a főorvos úr, kijárna nekem kétnapi szógálat-
mentesség, ami megint csak nem a magam irányában
kellenék, hanem a szegény pára két lovam végett.
Mert a szógálatmentesség alatt kipihennék magokat
a szegény párák . . .
Erre aztán a két nap szolgálatmentesség — a két
lóra való tekintettel — megadatott az öreg polgári
kocsisnak.
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd.)
72.
Hosszas rajvonal-szolgálat után visszavezényel-
tek a hadtápterületre, ahol a még be nem osztott
menetzászlóaljunk szállásozott, mielőtt a rajvonalba
kellett volna mennie. Ott azzal pihentem, hogy utó-
kiképzést végeztem.
Tizenkét emberem volt evégből, akikkel ,,isko-
la”-t kellett tartanom. Köztük volt Gyökér Buga
András győrmegyei öreg dunai halász meg Szórádi
Jóska bakonyi öreg teknővájó roma, akik egy-ter-
metük miatt egymás mellett álltak s mindketten
nagyon ,,zöldhasú”-ak voltak még. Velük kellett
bajlódnom legtöbbet.
Nagy buzgalommal végeztem feladatomat,
mintha a világháború sorsa függne tőle.