A Nagy Háború anekdotái

163
— Ázs hát! — szólt közbe váratlanul magyar
nyelven a kéregető. — Rossább vágy á muskánál:
nem sajnálod á segíny embert. . .
A meglepetéstől elállt bennünk a lélekzet . . .
Hanem egy-kettőre megoldódott a rejtély.
Megtudtuk a morétól (mert az volt!), hogy igaz-
ság szerint magyarországi születésű, a dánosi orszá-
gos cigányrazzia alkalmával azonban többedmagávai
megugrott a csendőrök elől. Meg sem állt Szibéria
mongolországi széléig s ezidőszerint az a napifoglal-
kozásuk, hogy a burját parasztok lovait „kötik el”.
Elmondta még, hogy baranyaszentlőrinci illetőségű
és így a földim volt félig-meddig. Majd tovább érdek-
lődött kíváncsian a hazai viszonyok felől:
— Ost íl-e még Ferencs Jóska?
Mi bizony sajnálattal adtuk tudomására, hogy
öreg királyunk meghalt már. A more továbbfagga-
tózott:
— Ost vánnák-e míg zsandárok síp Mágyáror-
ságon?
— Vannak, vannak — nyugtattuk meg mind-
ahárman.
A vénülő roma hosszasan vakargatta a fülét:
— Akkor nem megyek vissá!
152.
(Szűcsiek István közlése, t)
IV. Károly király Őfelsége 1917 május 17-én
Kolpin mellett, Galíciában meglátogatta bakáit, a