A Nagy Háború anekdotái

173
De van más példa is!
1917 tavaszán egy alkalommal jókor virradat-
nál mentünk föl a bécsi Szent István-templom tor-
nyába. A toronyból hallottuk aztán a — nem tudom,
hányadik — isonzói csata dobpergésszerű ágyúharcát.
Térképen ki lehet számítani az iszonyatos távolságot.
Hozzá kell venni, hogy ezen a nagy távolságon be-
lül csaknem mindenütt felhőszaggató havasok
vannak.
Végül még valamit.
1917 augusztusának első hetében, mint felmen-
tett rokkant hadnagy, falumnak, a Sátoraljaújhely
közelében lévő Legényének templomdombján álldo-
gáltam s feszülten hallgatóztam kelet felé, végtelen
messzeségekbe. Kelet felől ugyanis, valahonnét az ég
pereme alól, többször is hallottam, kétszer egymás-
után:
— Brumm . . . Brumm . . .
Arrahaladt éppen a paszuly csősz. Megállítottam:
— Mi lehet az, Handura bácsi?
Handura bácsi komolyan nézett maga elé s így
szólt aztán:
— Bukovinába ágyúztat Kövess generális . . .
Azt hallani.
Megtudtuk később, hogy csakugyan Kövess tá-
bornagy lövetett harminc és felesekkel ... A távolság
egyenesen elképesztő volt.
(Komáromi János közlése, Budapest.)