A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
41<br />
országban egy lelkes germán verset, melynek refrénje<br />
így hangzott:<br />
Reite, Husar, reit in den Tod,<br />
Färb Feindeserde blutig rot. . .<br />
Reite Husar, reit, in die Welt,<br />
Ungar muss leben und sterben, als Held!<br />
(Komáromi János közlése, Budapest,)<br />
38.<br />
1914 őszén lehetett. Talán éppen szeptember<br />
21-én.<br />
Abban az időtájban Przemysltől nyugatra kó-<br />
vályogtunk valahol, miközben nyugat felé igyekez-<br />
tünk, mindig nyugat felé. Északnyugati irányban<br />
zöldes-színű nagy lapos foltot láttunk olykor az ég-<br />
határon: Petrovay László főhadnagy-századparancs-<br />
nokunk (ma alezredes a hadseregben) azzal biztatott<br />
meg, hogy az ott Lengyelország, ahol jobb dolgunk lesz<br />
végül. És felujjongtunk olyankor hazátlan veszkő-<br />
déseink során.<br />
De felujjongtunk egyéb okból is.<br />
Abban az időben a Magyar Hírlap egy kitépett<br />
lapja járt kézről-kézre a századunkban. Az újság<br />
egyik apró cikke berlini jelentés volt II. Vilmos<br />
császár örömre fakasztó üzenetével. Szólt ez az üze-<br />
net arról, hogy csak kicsiny kitartás még, mert<br />
egytől-egyig otthon leszünk, mire a fákról mind le-
Change language