A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
175<br />
sághoz képest. Miért hozhatnók azt könnyebben áldo-<br />
zatul, mint veszélyben forgó hazánkért? Ha a harc-<br />
ból ép egészségben hoz vissza szeretteinkhez gond-<br />
viselő Kezed, áldani fogunk Tégedet s megfogadjuk<br />
ezentúl, hogy meg fogjuk becsülni a béke áldásait és<br />
— hálánkat lerovandók — buzgólkodni fogunk a<br />
szeretet építő munkájában. Ha azonban máskép<br />
végeztetett el, gyermeki alázattal nyugszunk meg<br />
határozatodban. Legyen meg a Te akaratod! Csak<br />
arra kérünk, hogy ne hiába essék áldozatul ez s hogy<br />
fogadd kegyelmedbe azokat, akik ebben a küzde-<br />
lemben ontották vérüket.<br />
Irgalmas Isten, könyörület és bocsánat Istene!<br />
A Te kegyelmedbe ajánljuk itt nyugvó bajtársainkat.<br />
Adj nekik csöndes pihenést és boldog feltámadást!<br />
Aludjak álmukat a híven teljesített kötelesség édes<br />
érzésével és majdan vezesd be őket az örök dicsőség<br />
fényes templomába . . . Ámen!”<br />
Erről az eseményről Tisza maga körülbelül egy<br />
hónappal reá a következőket írta feleségének:<br />
„Régen bántott, hogy minden vallásos szer-<br />
tartás nélkül temessék el őket: még csak egy imád-<br />
ságot sem mondtak el sírjuk mellett. Miután pedig<br />
mostanában hiába próbáltam a mi papunkat oda<br />
kapni, összeállva egy bibliás öreg altisztünkkel, én<br />
mondtam ma egy kis gyászistentiszteletet. Az öreg<br />
vitte a kántor szerepét. A „Tebenned bíztunk”<br />
eléneklése után és mondtam egy imádságot, azután<br />
egy zsoltárt énekeltek, majd ő, mint én mondtunk<br />
néhány búcsúszót és végezetül a Himnuszt énekeltük
Change language