A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
142<br />
A menetelés azért is esett nehezen és fárasztóan,<br />
mivel csupa gránáttölcsérrel volt tele az út, amelyekbe<br />
hol itt, hol amott bukott bele valaki. Mivel ugyanis<br />
ezek a gránáttölcsérek tele voltak sárral, nem lehetett<br />
őket észrevenni.<br />
Csüggedten lógatta a fejét mindenki, csak <strong>Nagy</strong><br />
Mihály őrvezető úr nem vesztette el a jókedvét és<br />
pokoli humorát. Tréfált, fütyölt, biztatta a csügge-<br />
dőket. . .<br />
Egyszerre csak — zsuppsz! — hónaljig zuhant<br />
bele egy ilyen tölcsérpocsolyába. Mindenki sietett<br />
kisegíteni a gödörből, mindenki szívből szánakozott<br />
rajta.<br />
Az eső ömlött, <strong>Nagy</strong> Mihály őrvezető úr pedig<br />
felkiáltott:<br />
— Adjatok egy kulacs vizet, fiúk!<br />
<strong>Nagy</strong>ot húzott a kulacsból és csak akkor kec-<br />
mergett ki a gránáttölcsérből, miközben alaposan<br />
belefogózott a feléjenyújtott puskák csövébe . . .<br />
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd,)<br />
133.<br />
Amikor Szekula Jenő írótól belgrádi beosztású<br />
hadnagy korában megkérdezte egy tiszttársa, hány<br />
könyvet írt idáig, Szekula büszkén válaszolt:<br />
— Tizenötöt...!<br />
Bajtársa keveselte ezt a teljesítményt s kissé<br />
gúnyosan húzta le a szája sarkát:
Change language