A Nagy Háború anekdotái

44
Harsogó derültség és élénk helyeslés támadt az
asszony kitűnő feleletére. A lefőzött úr pedig válla
közé húzta a fejét és eltűnt.”
(Komáromi János közlése, Budapest.)
41.
„Auffenberg generális és a huszár” címen írja
a Budapesti Hírlap 1914 szeptember 29-én, amint
következik itten:
„Szegedről jelentik: Egy sebesült kapitány
Auffenberg tábornok győzelmes csatáiból való érde-
kes dolgokat mondott el huszárjaink győzelmes maga-
tartásáról s arról, hogyan lelkesítette hadseregét
Auffenberg generális . . .
— Felejthetetlen emlékei lesznek életemnek
azok a napok, amelyeket Auffenberg hadseregében
átéltem, — mondotta a kapitány. — Diadalról-dia-
dalra mentünk, mindig csak előre. Huszárságunk
páratlan vitézséggel harcolt s honvédhuszárjaink
megrohantak ütegeket, gyalogságot, lovasságot. Úgy
lelkesíteni, bátorítani, buzdítani, mint Auffenberg
lovag, azt hiszem, senki sem tud. Az egyik napon
például szórói-szóra a következő napiparancsot
adta ki:
„Fiúk! Magyar huszárok! Most elmegyünk és
a büszke cárt elhozzuk magunk közé vendégségbe!
Aki nem akar jönni, menjen haza!”