A Nagy Háború anekdotái

130
A doktor rámnézett:
— Mit mondott?
Én persze nyomban tolmácsoltam németül, de
nem egészen szószerint való fordításban:
— Nagyon szépen köszöni az orvos úr jóindu-
latát.
S az orvos jólesőn bólintott a beteg felé.
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd.)
122.
Az olasz fronton történt.
Sűrűn bombázták a magyar állásokat, amikor
egy Kovács nevű magyar kiült a lövészárok tetejére
s mindenki komoly meghökkenésére pokoli nyuga-
lommal kezdett szalonnázni odakint és odafent. Pa-
rancsnokai a legkomolyabban figyelmeztették, hogy
bújjon be a lövészárokba, mert golyó érheti a sánc
tetején.
De Kovács csak kint maradt és vad nyugalom-
mal szalonnázott tovább.
Váratlanul azonban gránát vágott le Kovács
gyalogos mellé, őt magát füsttenger borította el s
a rákövetkező másodpercben iszonyatos dörgés rázta
meg a levegőt. Mindenki meg volt győződve, hogy
Kovács infanteristat ezer darabba repítette szét a
gránát. Amikor azonban eloszlott volna a ször-
nyű füst, Kovács gyalogos is felbukkant a lövész-
árok tetején.