A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
152<br />
Beöthy Ödön (százados valamelyik székely hon-<br />
védezredben!) volt köztünk a rangidős tiszt, űbenne<br />
igazán csak ez az élő újság tartotta már a lelket.<br />
Hazaszökése után egy társaságban így beszélt<br />
rólam:<br />
— Az Isten áldja meg minden áldásával: ő<br />
mentett meg bennünket az elcsüggedéstől!<br />
Azóta ő sem él már.<br />
(Toldy Elemér dr. közlése, Budapest,)<br />
142.<br />
Bothmer tábornok, aki 1916-ban a Kárpátokban<br />
szerepelt, nagyon szerette a sikerült tréfákat. Tisztjei<br />
a rajongásig szerették s el nem mulasztották a kínál-<br />
kozó alkalmat, hogy meg ne kacagtassák ,,az<br />
öreg”-et.<br />
1917-ben Máramarosszigeten az ottani nőegylet<br />
által rendezett jótékony célú műkedvelő-előadáson<br />
<strong>Nagy</strong> Endre konferált. Bothmer, aki akkor története-<br />
sen Máramarosszigeten tartózkodott, szintén megje-<br />
lent az előadáson s könnyekig kacagott <strong>Nagy</strong> Endre<br />
tréfás ötletein. Másnap az történt aztán, hogy Oyahxi<br />
János, hadseregparancsnoksághoz beosztott tüzér-<br />
főhadnagy vacsoránál szórói-szóra, mimikáról-mimi-<br />
kára leutánozta <strong>Nagy</strong> Endrét. <strong>Nagy</strong> vidámság tört<br />
ki, amikor megszólalt váratlanul a tábornok:<br />
— Ejnye, főhadnagy úr, nem is tudtam, hogy<br />
ennyire remek maszkírozó! Nos, az állásokban,
Change language