A Nagy Háború anekdotái

153
egyik ütegünknek éppen ilyen emberre van sürgős
szüksége . . .
Dermedt csönd támadt. Hiába volt azonban
minden megkörnyékezés, ,,az öreg” az asztalra
vágott:
— Mindent a maga helyén: ebben az egyben
nem ismerek tréfát!
Megint a szigorú hadseregparancsnok ült az
asztalfőn.
(Viola Jenő közlése. Dunaföldvár.)
143.
Azokban a hónapokban, melyek alatt a cs. és kir.
sajtóosztályba voltam beosztva, mint hadnagy, mi,
tisztek, a hadügyminisztérium tiszti étkezőjében ebé-
deltünk rendes körülmények között. Legtöbbnyire
közös asztalnál.
A közvetlenül mellettünk elhúzódott asztalt a
hadügyminisztérium valamelyik más osztálya fog-
lalta le magának. Itt láttam ülni sokszor Höfert, aki
a harctéri jelentéseket írta alá. Azazhogy aláírták
helyette mások, mialatt ő maga távol volt a főhadi-
szállástól.
Egy alkalommal szem- és fültanúja voltam a
tiszti étkezőben, amint a kedves öregúr friss lapot
kért az elősietett főpincértől:
— Olvasni szeretném, mit mond ma a Höfer?
(Komáromi János közlése, Budapest.)