A Nagy Háború anekdotái

165
szokásos kérdései, amire a feleletek is nagyszerűen
vágtak, amikor a király meglepetésszerűen azt ta-
lálta kérdezni az egyik gyalogsági köz vitéztől: jól
bánnak-e velük a tisztek?
Erre a kérdésre mély hallgatás volt a válasz.
Meglepetve kérdezte IV. Károly király:
— Nem tudsz válaszolni, fiam?
— Nem! — mondta szemrezzenés nélkül a gya-
logos.
— S miért nem?
Rémségeset sóhajtott a baka:
— Jelentem alássan felség, azért, mert errül
nem iskoláztunk . . .
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd,)
154.
A 19-es győri Károly-bakákhoz 1917 május 18-án
a galíciai Kolpin mellett átsétált két orosz katona. Azt
hitték, tévedésből. Magyarázták nekik az utat vissza-
felé, küldték is őket minden erővel, de azok nem
mentek. Azt hajtogatták egyre, hogy foglyok akarnak
lenni.
Erre hátrakísérték őket.
A fronton szembenállt orosz tisztek azonban
semmi szín alatt nem akarták elveszteni csapataik
eme két kiválóságát s ezért visszakövetelték őket.
Élve vagy halva!
Saját embereink tanácstalanul néztek össze,