A Nagy Háború anekdotái

49
— Halljuk! Halljuk! — biztattuk mindenfelől.
Lajcsi barátunk mondani kezdte ekkor:
Ne gondolj véle!
Mit gondolsz véle?
Ha gondolsz véle,
Mit érsz el véle?
Elismertük azonnal és egytől-egyig, hogy ebben
a négy sorban benne rejlik a világ minden tudo-
mánya . . . Hogy ki írhatta, nem tudni. Annyi bizo-
nyos, hogy nagyon nyugodt értelmű, nagyon okos
embernek kellett lennie.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
46.
Jelentéktelen dolog ugyan, de ideiktatom mégis,
azzal a megokolással, hogy sajátmagamról lesz szó.
1914 október legvégén írtam meg az első és egyet-
len harctéri levelemet a rudniki rengetegből. Címe
volt: „Északon ősz van” s a „Mit búsulsz, kenyeres?”
című legelső könyvemben jelent meg.
Ez a levél tárca alakjában látott nyomdafestéket
a Budapesti Hírlap-ban s valami egy hónappal reá,
amikor véresen és tehetetlenül vergődtem el hazai
földre, mindenfelől mondták, hogy ezen a tárcán sír-
tak az emberek . . . Pedig mi volt benne? Nem volt
benne semmi egyéb, mint annyi, hogy Lengyelország