A Nagy Háború anekdotái

98
92.
1915-ben történt a Karszton, a Görz-szakasz előtt.
A 17-ik népfelkelő-gyalogezred egésznapi szörnyű,
menetelés után későn megpihent végűi. De nem-
csupán megpihent, hanem — kárpótlásul — vacsorát
is kapott minden katona.
Nem messze tőlem kebelezte a vacsorát egy ke-
rekképű, igen megéhezett falusi legény. Ahogy vég-
zett volna az evéssel, felsóhajtott úgy magában, a
maga számára:
— Én nem tudom, hogyha már igen okos em-
berek kitalálták az ismétlő-ágyút meg az ismétlő-
puskát, mért nem tanálják ki mán eccer az ismétlő-
csajkát is?
(G. S. közlése, Budapest.)
93.
Ezredem, a magyar királyi 4-ik honvódhuszár-
ezred, 1915 szeptember végén a Volhinia szélén lévő
Szokul városkába érkezett. Több tiszttársammal
együtt a helybeli kocsma ivójába kvartélyozták be
egy éjszakára.
Legényem, alighogy megérkeztünk, nyomban
szemet vetett az ivó és a lakószoba közti ajtóban
fityegő bundára, melyet jogos tulajdonosa, a kocs-
máros ott felejtett véletlenül. Előttem sem titkolta
valami túlságosan, hogy el szeretné emelni. Másnap