A Nagy Háború anekdotái

182
ságra, dehát hiába vártunk. Most már igazán mondd
meg uradnak-parancsnokodnak, hogy adjon szabad-
ságot, mert egy hónap múlva megjön a gólya. Meg-
írom, hogy a disznóöléssel nem várhattunk. Tisztel-
tetnek a zsidó bótosék is. Felejthetetlen párod mara-
dok a síron túl is, meg csókoltat a hat gyerek is.
Kelt Mucsing, 1918 január 6.”
Felolvastam az öregnek a levelet s mosolyogva
néztem rá:
— Mikor is járt odahaza utoljára?
A vén tüzér zavartan mosolygott vissza rám:
— Megvallom, szakaszvezető úr, nyolc hónapja.
Mert így gyön ki februáriusra a gólya . . .
Erre az érvelésre persze megkapta az áhított
szabadságot. Később tudtuk; meg csak, hogy szó
sem volt gólyáról. Ellenkezően: az öreg suttyomban
összejátszott a feleségével s így jutott szabadsághoz.
Nem is elsőízben pedig.
(Vércse Mihály közlése, Budapest,)
167.
Novonikolajevszkben – az orosz forradalmak
idején — eléggé mozgalmas életet élt az öt-hatszáz
magyar tiszt, aki ott volt. Azonban sohasem feled-
keztünk meg róla, hogy idehaza várnak bennünket és
bár nem sok reménnyel, mégis csak nekivágtunk a
határtalan szibériai pusztaságnak s lassan-lassan
szivárogtunk hazafelé.