A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
69<br />
abban a fiatalkoromban is komolyan megbecsültem.<br />
Épp elég okom volt reá.<br />
(Komáromi János közlése, Budapest,)<br />
63.<br />
A limanovai huszárok dulakodásában, 1914 de-<br />
cemberének első felében, részt vett Prónay Pál alez-<br />
redes is. Ami itt következik, azt tiszttársaitól tu-<br />
dom, mert Prónay Pál soha nem beszél róla, hogy<br />
ott volt a huszárok legrémítőbb kézitusájában.<br />
A véres marakodás harmadik reggelén, mikor az<br />
ezrednek csak néhány félig-tébolyult tisztje volt már<br />
életben, Prónay Pál véresen, leszakított inggel, ke-<br />
zében tábori ásóval lihegett a hevenyészett fedezék-<br />
ben. De nem saját vére volt az a vér.<br />
Ebben a pillanatban minden ponton visszafelé<br />
takarodtak az oroszok. Prónay Pál is felkapaszkodott<br />
a sánchányás tetejére, az ellenség után nézett kese-<br />
rűen és míg körülötte tisztek és huszárok feküdtek<br />
holtan, hogy fekete volt tőlük a domboldal, Pali<br />
bácsi annyit dörmögött magában az ellenség után:<br />
— Taknyosok . . .<br />
A megmaradt limanovai tisztek tudvalevően<br />
minden évben emlékünnepre jönnek össze az iszonyú<br />
évforduló alkalmából, de Prónay Pált soha sem látni<br />
közöttük.<br />
Egyszer megkérdeztem tőle, mi az oka ennek a<br />
tüntető távolmaradásnak? Így felelt: