A Nagy Háború anekdotái

91
85.
Heteken át gyakorlatozott már a menetalakulat
esőtlen, végevárhatatlan időben, A gyakorlatozás
közt lévő szünetekben egyébről sem folyt a szó, csak
arról, hogy odahaza minden termény kisül a forróság
miatt.
Elkövetkezett az a nap is, melyen a menetnek
a harctérre kellett indulnia. Rekkenő melegben, teljes
fölszereléssel állt a menet. Minden emberről szakadt
a verejték.
Az ezredparancsnok a szokásos formaságok közt
búcsúztatta a legénységet:
— Eddig tiszta, derűit, napfényes volt fölöttünk
az ég . . .
— Nagyon is nagy volt a szárazság—dünnyögte
a foga közt egy Balaton mellé való legény.
— ... de most felhők gyülekeznek hazánk egén
— folytatta messzireható hangon az ezredes.
Felsóhajtott a baka:
— Hálaisten! Akkor eső is lesz tán . . .
(P. Horváth Sándor közlése, Budapest.)
86.
Mocsár Jóska meg Kukori Gyuri be voltak már
osztva egy indulásrakész menetszázadba, Jászberény-
ben. Már levetették a kiképzésnél viselt „vacak”-ot