A Nagy Háború anekdotái

101
hogy akkor, amikor ellenfele szétlőtte a géppuskáját,
már megszűnt minden ellenségeskedés s mivel ő kép-
telen volt védekezni, semmi értelme nem maradt
többé, hogy áldozatul dobja magát a két újból-induló
vadászrepülőgépnek . . . Mivel pedig kilátástalan volt
minden menekülési kísérlet, nem maradt hátra egyéb,
mint leereszkedni a repülőtérre.
(Fehrenteil I. lovag közlése, Budapest.)
96.
1915 októberében az Ikva-fronton volt állásban
a 29-ik honvédgyalogezred. A tartalékban elhelye-
zett csapatok üres idejüket arra használták fel,
hogy hatalmas készleteket gyűjtöttek össze télire a
ritkaszép volhiniai krumpliból.
Így történt nálunk is.
A honvédek hatalmas vermet ástak s miután a
vermet teletöltötték krumplival, sír formájára han-
tolták fel az egészet, még fejfát is helyeztek az egyik
végébe, ezzel a felírással:
„Itt nyugszik Tar István 29-es közhonvéd.”
Így aztán bizonyos volt, hogy senki nem bán-
totta a krumplit, mert mindenkinek szent hite volt.
hogy hősi halott nyugszik a kereszt alatt.
(Nagy MiMós dr. közlése. Budapest.)